Te hogyan imádkozol? – 1. Az examen
A Szent Ignác-i examen a szerető figyelmesség imája. Kerete rendkívül egyszerű: napunk egy alkalmas időpontjában elcsendesedünk, és visszatekintünk az előző examen óta eltelt időszakra.
Lényege a bennünk működő erők, belső megmozdulások mérlegelése, értékelése. Az examen gyakorlata azt szolgálja, hogy megérezzük, megtaláljuk Istent önmagunkban, teljes emberi személyiségünkkel odaforduljunk Istenhez.
Mi az, hogy examen?
A Szent Ignác-i examen – ahogy a latin eredetű szó sejteti is – egyfajta lelkiismeret-vizsgálat. Olyan folyamat, amelyben felszínre jön, tudatosodik a jó és a rossz; az értékes és értéktelen pedig elkülönül egymástól. Mégsem a múlton való rágódás, nem turkálás bűneink között, nem az önvád gyakorlása, hanem a valóságunk, Istennel való kapcsolatunk hálás tudatosítása.
Szent Ignác legbecsesebb negyedórája
Ha Ignác napi imádságának lerövidítésére vagy akár teljes elhagyására kényszerült is, az examenről sosem mondott le. Egyszer megkérdezték tőle, vajon hogyan érintené a jezsuita rend feloszlatásának híre. Azt válaszolta: a „negyedóra” után biztosan teljesen megnyugodna és visszanyerné lelki egyensúlyát. Pedig a rend megalapítása életének egyik legfőbb műve volt.
Az examen jellegzetes időpontja az este. Szent Ignác a reggeli napindításnál és délben, ebéd környékén is ajánl egy-egy vissza- és előretekintést. Érdemes kikísérleteznünk, hogy melyek a számunkra alkalmas időpontok, mennyi időt szánunk a gyakorlatra, és milyen módon végezzük. Az itt következő leírás egy lehetséges keretek közül.
Az examen menete
1. Hálát adok Isten szeretetéért:
Felveszem azt a testhelyzetet, amelyben imádkozni szoktam. Megjelenek Isten előtt, érzékelem a testemet, tudatosítom az esetleges feszültségeket. Megérkezem Hozzá. Úgy, ahogy vagyok, minden gondolatommal és érzésemmel együtt. Hagyom a lélegzetem szabadon áramolni.
Megszólítom így vagy hasonló szavakkal:
Istenem, jó, hogy előtted jelen lehetek! Mindennek Te vagy a forrása, hordozója és célja. Mindannyian Benned élünk, mozgunk és vagyunk. Hálát adok Neked mindenért, köszönöm a kegyelmeidet, és azt, hogy szeretsz!
2. Felismerést és szabadulást kérek:
Uram, szeretnék a Te szemeddel látni! Segíts, hogy ezt megtehessem! Vak vagyok, gyógyíts ki ebből, és engedd, hogy a Te fényedben lássam az embereket, az életemet, a jót és a rosszat! Adj nekem erőt a szabadságra és arra, hogy hagyjam magamat megszabadítani mindattól, ami abban akadályoz, hogy szeressek és éljek, hogy jobban szeressek és igazabbul éljek!
3. Rápillantok valóságra:
Végigtekintek a mai napomon, akárcsak egy filmen. Milyen gondolatok, érzések, indulatok merülnek fel bennem? Milyen vágyaim, kívánságaim, félelmeim voltak? Milyen gondok kínoztak? Találkozások, beszélgetések jutnak eszembe, melyek hogyan érintettek engem? Milyen volt meghallgatni másokat, én hogyan beszéltem? Mit az, amit megtettem? Mi az, amit elmulasztottam? Működött mindebben a Szentlélek? Érzem a hit, remény és szeretet mozgatóerejét ezekben a dolgokban? Volt, amikor a gonosz lélek befolyásolt és kishitű, reményvesztett, önző voltam?
4. Hálát és kiengesztelődést kérek:
Istenem, köszönöm Neked, hogy jelen voltál és munkálkodtál az életemben ma is. Szeretném kérni Tőled, hogy kiengesztelődéssel tudjak nézni azokra az emberekre, eseményekre, amelyek ma nehézséget okoztak nekem, és bocsánatot tudjak kérni azért, amivel megsértettelek Téged. Adj nekem fájdalmat és tegyél bűnbánóvá, hogy ezáltal meg tudjak nyílni a kiengesztelődő szereteted iránt és az ezért érzett hálára is.
5. Elhatározom, hogy növekedem Isten szeretetében:
Érzek magamban erőt a hűségre és reményre? Vágyakozom arra, hogy hűségesebben kövessem Krisztust? A következő napon a Krisztus iránti szeretet fog-e vezérelni? Őt fogom-e követni?
Uram, adj erőt, elkötelezettséget, elszántságot arra, hogy Téged kövesselek, és engedd, hogy a Te akaratod teljesítése éltessen! Mindazt, amit végignéztem és megláttam és megtapasztaltam, belefoglalom abba az imába, amelyet Te adtál tanítványaidnak: „Mi Atyánk…”
Tudatosítás és megkülönböztetés
Az examen gyakorlása abban segít, hogy megtanuljunk növekvő figyelemmel élni. Az eltelt időszak eseményeire úgy tekintünk vissza, mintha egy filmet néznénk. Nem akarjuk megváltoztatni és megmagyarázni azt, ami volt, egyszerűen szemléljük Isten szeretetének fényében. Az események és történések csak támpontok. Arra érdemes figyelnünk, mi az, ami hatott ránk, és hogyan érintette érzelmi életünket. Érzéseink, kedélyállapotunk, apró indulataink a mérvadóak. Ezeket a belső megmozdulásainkat érdemes aztán alaposan megvizsgálni, megkülönböztetni: melyek és hogyan vezettek Isten, a szeretet felé, és melyek az önzés, a szeretetlenség felé. A megkülönböztetés gyakorlásával kifejlődhet bennünk az egyre biztonságosabb ráérzőképesség, amivel felismerhetjük saját életünkben a jó működését és a romboló tendenciákat. Csak a megkülönböztetés után fontolgatjuk cselekedeteinket: hogyan feleltünk ezekkel Isten vonzására.
Az examen ima, nem önanalízis!
Lényeges, hogy végzése közben jelen legyünk Isten számára, figyelmünket újra és újra visszahelyezve felé.
Így tudatosulhat bennünk, mennyi ajándékot kapunk minden nap Istentől, felfedezhetjük személyes szeretetének, gondoskodásának jeleit életünkben. Megszülethet bennünk a hála.
Tudatosulhat bennünk, hogy mi az, ami nyugtalanságot okoz és kiengesztelődést igényel életünkben: kiengesztelődést Istennel, másokkal, vagy önmagunkkal. Minden fájdalmunkat letehetjük Isten kezébe; ha rádöbbenünk, hogy eltévedtünk, visszatérhetünk hozzá.
Az examen a lelkiéletnek egyfajta összegzése: figyelmességben, hálaadásban, megkülönböztetésben, kiengesztelődésben és bizalomban megélt istenkapcsolat.
Az examen a gyakorlatban elérhető itt is. És okostelefonon is!
A jezsuita rend oldalán található ismertetőt felhasználva összeállította: Kóczián Mária
Imával kapcsolatos írásainkból:
“Istennek ilyen útjai is vannak”
Tánccal belépni Krisztus valóságába
Tweet