Te hogyan látod Istent?
Néhány nappal ezelőtt kezdtem el reggeli csendességeim során Ézsaiás próféta könyvét olvasni. A 6. fejezetben van leírva a próféta elhívása a szolgálatra, amit érdemes elolvasni mindenkinek, aki Istent szolgálni szeretné. Néhány rövid vers csupán, mégis olyan fontos igazságok szerepelnek benne, amelyeket minden szolgálónak tudnia kell — függetlenül attól, hogy milyen szolgálatot végez Isten országában.
A fejezet ezzel a bevezetéssel indul: „…láttam az Urat magasra emelt trónon ülve, és palástja betöltötte a templomot” (Ézs 6:1, RKB). E rövid megfogalmazás három olyan tényezőre irányította a figyelmem, amelyeket nem szabad elfelejteni a keresztény élet gyakorlása és a szolgálat végzése során sem. A következő három kérdés talán segítség lehet mindannyiunknak, hogy átgondoljuk az Istenhez fűződő viszonyunkat.
1. Ki neked Isten?
Ézsaiás ebben a versben nem a Jahve névvel utal Istenre, amit a fordításaink általában „ÚR”-ként (RÚF, RKB) vagy „Örökkévaló”-ként (EFO) adnak vissza. Itt Adonájnak nevezi, ami valóban urat jelent. A szolgák szólítják ezen a néven az uraikat, akiknek elismerik hatalmukat. Ézsaiás ezzel a megszólítással alárendeli magát Istennek, és helyes pozíciót vesz fel előtte: a trónja előtt, az Úr lába előtt alázattal meghajolva, elismerve hatalmát és saját kicsinységét, szolgai mivoltát.
A kérdés a próféta szavai nyomán joggal merül fel: Ki nekem Isten? Megpróbálok „lebratyizni” vele, és úgy tekintek rá, mint velem egyenrangú félre? A barátomnak, esetleg játszótársam tekintem, akit szívesen fogadok életembe, amikor éppen kedvem van hozzá, de távozásra bírom, amikor magányra vágyok? Vagy elismerem, hogy ő az Úr, én pedig a szolgája vagyok? Kész vagyok megalázni magam előtte?
2. Hogyan látod Istent?
Ézsaiás fejében Isten hatalmas volt. A látomásban trónon ülve látta az Urat, ami az uralkodásnak, a hatalomnak, a királyi méltóságnak a kifejeződése. És mivel trónon ülő királynak tekintette, nem tudott mást tenni, mint engedelmeskedni neki. Ez kiderül abból a párbeszédből, amely elhangzott Isten és a próféta között:
— Kit küldjek el, és ki megy el nekünk? — kérdezte Isten
— Íme, itt vagyok én, küldj el engem! — felelte az engedelmes próféta.
Ha Istent Úrnak tekintem, és úgy látom, mint aki királyi méltóságát magához véve trónon ül, akkor a tetteimnek ezt alá kell támasztania. Ha Úrnak nevezem őt, akkor engedelmeskednem kell neki. Ha nem vagyok engedelmes, a számmal hiába vallom őt Úrnak, a hitvallásom érvénytelen lesz.
A trón kiemeli Isten nagyságát is. Nem egy olyan Istent imádunk, aki maga is meghúzódik és elbújik a „nagyobb hatalmak” elől. Mi azt az Istent imádjuk és szolgáljuk, aki trónon ül, aki király, és akit hatalmából senki nem kényszeríthet le. Spoiler következik: a világ végén, a végső csatában Isten fog győzni. Mi a győztes oldalán állunk, és az ő trónja előtt borulunk le. Ha ezt megértjük, az életünk meg fog változni!
3. Hogyan reagálsz Isten dicsőségére?
Ézsaiás azt látta, hogy Isten palástja betölti az egész templomot. Isten dicsősége nyilvánvalóvá és láthatóvá vált, és ezzel szembesült Ézsaiás is. Miután látta az Úr dicsőségét, Ézsaiás tudta, hogy imádnia kell Istent. Mi is dönthetünk úgy, hogy az életünkkel nem csorbítani, hanem növelni akarjuk Isten dicsőségét. És ha ezt tesszük, olyan értékeket hozunk létre, amelyek az örökkévalóságban is megmaradnak.
Isten a szolgálatára hív minket. Mielőtt azonban hozzáfognánk, szeretné, ha tisztában lennénk az alapokkal: (1) Ő az Úr, akinek engedelmességgel tartozunk. (2) Ő a győztes uralkodó, és nem kell szégyellnünk, hogy az ő munkáját végezzük — épp ellenkezőleg: legyünk rá büszkék! (3) Éljünk úgy, hogy a mindennapokban meglássuk és növelni tudjuk az ő dicsőségét.
Ha ezeket igyekszünk nem elfelejteni, akkor a szolgálat során a tekintetünk mindig Istenen lesz majd, és úgy tudjuk őt szolgálni, ahogyan neki tetszik.
Tóth-Simon Károly
Forrás: Infaustus 2.0
Kép: Michelangelo: Ézsaiás próféta (részlet)
Tweet