Megtérés után
“Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Máté 3:2)
Megtérése után mi különböztette meg a jobb latort a baltól? Látszatra semmi, valójában minden. A megtérés nem szakít ki se a világból, se az időből, se az örömből, se a szenvedésből. De igazivá, reálissá teszi számunkra az örömöt is, és a szenvedést is.
A megtérő – fordulata után – mélyebb örömben és mélyebb szenvedésben részesül, mint annak előtte. Döntő számára, hogy megérkezik az igazságba. A megtérés fordulata tulajdonképpen végtelenül egyszerű, nehézsége mégis éppen ebben rejlik, hiszen teljes fordulatot kíván.
Ahogy ezt Platón oly gyönyörűen mondotta: a lélek nem tudja forgatni a szemeit, neki magának kell egész valójával a fény, a valóság felé fordulnia. Az örökkévalóság igazsága felé anélkül, hogy elhagyná a pillanatok árnyékvilágát. Nem a világról kell tehát lemondanunk, hanem épp a világot vállalva: a világiasságról. Nem az időről, hanem épp az időt teljesítve: az időlegességről. Mert épp a világiasság és az időlegesség nem tudja teljesíteni se az idő, se a világ feladatát. A mindennapok ama gondját, amit az evangélium ránk bízott.
Jézus Krisztus, áldalak téged hitre jutásomért, azért, hogy általad a színek élénkséget nyertek, az illatok bódító örömet. Azért, hogy azóta meglátom az égbolt kicsiny csodáit, a reménytelenségben a reményt.
( Pilinszky János nyomán)
Nyitókép: innen
Tweet