Talita

Keresztény női magazin

Tévhitek a házasságról 2. rész – A legbiztonságosabb hely

How-To-Save-My-Marriage-save-marriage
Előző írásunkban bemutattunk és megcáfoltunk néhány a házassághoz és a családhoz kapcsolódó téves elképzelést. Ebben a cikkben újabb – tudatosan vagy öntudatlanul terjesztett – tévhitek kerülnek terítékre.

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) 2011–2012-ben az egész EU-ra kiterjedő felmérést készített a nők elleni erőszakról. Ennek az eredményét 2014 márciusában publikálták, amiből az derült ki, hogy európai uniós átlagban a 15 évnél idősebb nők 33% -a szenved el valamilyen szexuális vagy fizikai bántalmazást az élete során. Az adatokat országonkénti bontásban szemlélve az derül ki, hogy a legrosszabb a helyzet a skandináv államokban, ahol a nők közel fele (Dániában 52%, Finnországban 47%, Svédországban 46%,) lesz fizikai agresszió áldozata, de Hollandia, továbbá Nagy-Britannia és Franciaország sem büszkélkedhet a maga 45 illetve 44-44%-kával. Magyarország a maga 28%-os bántalmazási arányával az EU átlag alatt volt. Összehasonlításképpen az Egyesült Államok statisztikái inkább a skandináv államokéira hasonlítanak, a Tengerentúlon a nők 51,9%-a szenved el fizikai erőszakot valamikor az élete során.

Amikor megmutattam ezeket az adatokat egy nőismerősömnek, az teljesen meg volt döbbenve, mert, mint mondta, ő csak olyan férfiakat ismer – az édesapját, a fivéreit, a férjét, a barátait – akik mindig a legnagyobb tiszteletben tartották őt, és soha nem bántották volna. Azt hiszem, ezzel a lényegre tapintott rá. Igen, valóban vannak olyan férfiak, akik hajlamosak bántalmazni nőket, erről mostanában elégszer lehet olvasni, hallani. Arról viszont alig esik szó, hogy olyan férfiak is vannak, akik védelmet jelentenek a nők számára a rájuk leselkedő erőszakkal szemben. Egy nő és egy gyerek (akár fiú, akár lány) számára a legbiztonságosabb életterep a házasság és a család. A „családon belüli erőszak” kifejezés azért félrevezető, mert akik használják, általában nem tesznek különbséget az együttélések különböző típusai között, és családnak neveznek olyan formációkat is, amelyek a közgondolkodásban (még) nem számítanak annak. Pedig veszélyeztetettség szempontjából nagyon is számít, hogy ki milyen együttélés-típusból jön.

4739023417 679e49c25f z-e1421083205769

Apánál, biztonságban

Arról, hogy a különböző típusú együttélésekben mennyire vannak a gyerekek a bántalmazás veszélyének kitéve, Magyarországon még nem született kimutatás. Az Egyesült Államokban viszont már régebb óta kutatják ezt. Legutóbb a Fourth National Incidence Study of Child Abuse and Neglect / Negyedik nemzeti kutatás a gyermekbántalmazás és -elhanyagolás előfordulási gyakoriságáról címmel látott napvilágot az Amerikai Kongresszusnak benyújtott jelentés, amely a 2004-2009 között felvett adatok értékelését tartalmazza. Ebből az derül ki, hogy egy gyerek a legnagyobb biztonságban a házasságban élő biológiai szüleinél van, a legkevésbé pedig az olyan élettársi kapcsolatokban, ahol az anya olyan férfival él együtt, akivel nincsenek összeházasodva, és aki nem a gyerek biológiai apja. Az előbbihez képest az utóbbiban 17-szer akkora esélye van egy gyereknek, hogy például szexuális erőszak áldozatává váljon. (Magyarországhoz hasonlóan az Egyesült Államokban is az egyszülős háztartások túlnyomó többségében a nők nevelik a gyereket.) A fizikai és az érzelmi bántalmazás esélye is akkor a legnagyobb, ha az anya az új barátjával él együtt, aki nem a gyerek apja, míg akkor a legkisebb, ha a gyerek a biológiai szüleinél nevelkedik, akik össze vannak házasodva.

Egy az amerikai Pediatrics szaklapban 2005-ben megjelent kutatás szerint pedig az idegen felnőttel egy fedél alatt élő gyerekek csaknem 50-szer(!) nagyobb eséllyel halnak meg fizikai bántalmazás következtében, mint biológia szüleikkel együtt élő társaik.

Táblázat: Gyermekbántalmazások száma az együttélések típusai szerint

diagram házasság
1000 gyerekre eső bántalmazottak száma

Testi bántalmazás
Szexuális bántalmazás
Érzelmi bántalmazás

1. Házasságban élő biológiai szülők
2. Házasságban élő egyéb szülők
3. Nem házasságban élő szülők
4. Egyik szülő élettársi kapcsolatban
5. Egyik szülő állandó kapcsolat nélkül
6. Egyik szülő sincs jelen

Kijelenthetjük hát, hogy a házasság és a biológiai szülők jelenléte egyértelműen gyerekvédő faktorok, bármilyen más típusú együttélésben (nem házasságban élő biológiai szülők; házasságban élő, de nem biológiai szülők; egyik szülő élettársi kapcsolatban; egyik szülő állandó kapcsolat nélkül; egyik szülő sincs jelen a gyerek életében) nagyobb esélye van a gyereknek, hogy erőszak áldozatává váljon.

Bár valóban vannak olyan (édes)apák, akik visszaélnek a saját gyermekeik bizalmával és kiszolgáltatottságával, ám az édesapa erőteljes jelenléte a családban sokkal inkább védelem még a kívülről jövő erőszakkal szemben is, mint veszélyforrás. A kutatások ugyanis arra az eredményre jutottak, hogy az intakt családban felnövekvő gyerekek a kívülről, idegenektől származó erőszakos cselekedetektől is jobban védve vannak.

„A biológia apa jelenléte a gyerek életében az abúzus bármely fajtájának az esélyét csökkenti”, mondja a Pennsylvania Egyetem pszichológusa, Joseph B. Sheris. Mégpedig azért, mert az apák fontos szerepet játszanak abban, hogy a gyerekek felismerjék, amikor problémás helyzetbe kerülnek. A szeretetteli apa-gyerek kapcsolat mintául szolgál más kapcsolatokhoz, az apák felkészíthetik a gyerekeiket a várható veszélyekre, és ha nyílt, kommunikatív a légkör otthon, akkor a veszélyesnek induló viszonyokat már az elején ki lehet szűrni. Az a gyerek ugyanis, akivel beszélgetnek a szülei, hamarabb beszámol bármilyen őt ért inzultusról. „Az apák feladata, hogy tiszta határokat szabjanak és figyelemmel kísérjék gyermekük tevékenységét”, folytatja Sheris. „Ebbe beletartozik az időkorlát megszabása, hogy a gyereknek mikorra kell legkésőbb otthon lennie, és annak nyomon követése, hogy kikkel barátkozik. Egyszóval érdeklődni kell, hogy mit csinál, mi történik vele…. A szülőség két legfontosabb aspektusa az érzelmi támogatás és a felügyelet.”

article-2262134-16EE8889000005DC-918 634x451

Férjnél, biztonságban

Ezek után aligha fog valakit meglepni, hogy az életvitel tekintetében a legnagyobb biztonságban azok a nők vannak, akik házasságban élnek. 2012-ben jelent meg az Amerikai Igazságügyi Minisztériumnak az 1993-2010 között végzett kutatása, amelyből az derül ki, hogy a házasságban élő nők válnak a legkevésbé párkapcsolati erőszak áldozatául. Sőt, ugyanez a csoport az, amelyik a legkevésbé van kitéve bármilyen fajta erőszakos bűncselekménynek. A tanulmány szerint a soha férjhez nem ment nőknek négyszer akkora az esélyük arra, hogy fizikai bántalmazás áldozatai legyenek, mint férjezett társaiknak.

A kutatás eredményei alapján a legnagyobb biztonságban a házasságban élő, de gyermektelen nők vannak, a gyermeket vállalóknak egész enyhén rosszabb a statisztikájuk. Az egyedül élő nőknek már lényegesen kedvezőtlenebbek az adataik, míg a gyerekkel egyedül élő nőknek kiugróan a legrosszabb.

Chicago-i Egyetem szociológia professzora, Linda J. Waite és az újságíró Maggie Gallagher a The Case for Marriage: Why Married People Are Happier, Healthier and Better off Financially / A házas emberek miért boldogabbak, egészségesebbek és jobbmódúak? című könyvükben pedig azt az adatot közlik, hogy 1992-93-ban a nemi erőszakok csupán 5%-át követték el férjek, míg 21%-át volt férjek, élettársak vagy volt élettársak, és 56%-a írható az ismerősök, barátok vagy rokonok számlájára. Ehhez hasonlóan az élettársi kapcsolatban élők nagyobb eséllyel vannak kitéve annak is, hogy gyilkosság áldozatává váljanak, mint házasságban élő társaiknak.

Adósok vagyunk még a magyarázattal, hogy a házasságban élő férjek és apák átlagban miért kevésbé agresszívak a családtagjaikkal. Az amerikai Igazságügy Minisztérium által megrendelt tanulmány szerint a házasságban élő férfiak sokkal elkötelezettebbek a családtagjaik iránt, sokkal figyelmesebbek, mert arra számítanak, hogy a kapcsolatuk hosszú távú lesz. A házasságot követően a férfiak hajlamosabbak lecsillapodni, odafigyelőbbé válni a rokonaik, barátaik és a környezetük igényeire, hűségesebbek lesznek és elkötelezettebbek a feleségük mellett, amelyek mind olyan tényezők, amik csökkentik az erőszak veszélyét.

Az amerikai Nemzeti Házasság Projekt nemrég kiadott jelentésében David Popenoe és Barbara Dafoe Whitehead ezt a következőképpen foglalta össze: „A házasság alapvető társadalmi intézmény. Központi szerepet játszik a gyerekek fejlődésében és nevelésében. Ez az a „szociális ragasztó”, ami megbízhatóan köti hozzá az apákat a gyerekeikhez. A házasság hozzájárul férfiak, nők és gyerekek testi, lelki és anyagi jólétéhez…”

B9315676224Z.1 20150101222522 000 G8J9IG05S.1-0

Tovább élünk

Szép dolog ez a házasság, mondhatná most valaki, csak kár, hogy ilyen sokan elválnak, mert ezzel azonnal a magasabb rizikófaktorú csoportokba kerülnek. De hát hogyan maradhatnának egyben a házasságok, amikor ez az intézmény akkor élte virágkorát, amikor az emberek még sokkal rövidebb ideig éltek? A házasság nem arra lett kitalálva, hogy az emberek a megnövekedett átlagéletkor mellett egy életen át együtt éljenek. A monogámiát nyűgnek érző emberek szájából gyakorta lehet hallani ezt az érvelést, ami azonban amennyire népszerű, annyira hamis is. A várható élettartam meredek emelkedése ugyanis a csecsemőhalandóság drámai csökkenésének köszönhető, és nem annak, hogy sokkal tovább élünk. Több évszázaddal ezelőtt valóban rövidebb ideig éltek az emberek, ám mi a nagyapáinknál és a dédapáinknál csak egy kicsivel élünk tovább. Ugyanakkor mára az első házasság megkötésének az ideje is kitolódott, úgyhogy az elmúlt fél-egy évszázadban a válásmentes házasságok élettartama nem sokat változott. Továbbá manapság a válások fele már az első hét évben bekövetkezik, tehát még azelőtt, hogy bármi komolyabb évfordulót elértek volna. A várható élettartam-növekedés tehát nem magyarázat a válások nagy számára.

30CULTURAL-articleLarge

Rossz házasság, jó válás?

A cikk során már beszéltünk arról, hogy a szeretetteli, elfogadó, meleg családi légkör milyen biztonsági hálót jelent a gyerek körül. De mi van akkor, ha nem ilyen békés a közeg, ha a családi élet a folyamatos veszekedések színtere, akkor már csak jobb, ha elválnak, már csak a gyerek érdekében is, nem igaz?

A neves pszichológus, Ranschburg Jenő mondta egyszer, hogy egy rossz házasságnál valóban jobb egy jó válás, ugyanakkor ő jó válást még nem látott.
Magyar kutatások nincsenek arra, hogy a válással végződött házasságoknak hány százaléka volt az az erősen konfliktusos fajta, ami már káros stresszt jelent egy gyerekre nézve. A gyerek érdeke és vágya ugyanis egyértelműen az, hogy a szülei együtt maradjanak, még némi konfliktusok és veszekedések árán is. Egy kutatás értelmében Amerikában a válások kevesebb, mint 30%-a vet véget erősen konfliktusos házasságnak. Ám az esetek túlnyomó többségében a válással csak a házasság ér véget, a konfliktus nem, az ugyanolyan hevesen – ha nem hevesebben – tombol tovább a gyerekelhelyezés, láthatás, tartásdíj, stb. kérdések miatt. A válások csak kis százaléka van valóban a gyerekek hasznára. (Minden kutatás arról számol be, hogy az intakt családban felnövő gyerekek jobban teljesítenek az iskolában, kevésbé válnak bűncselekmény elkövetőivé, később kezdik el a szexuális életüket, szorosabban kötődnek a szüleikhez, jobb általános testi és lelki egészségi állapotnak örvendenek, kevésbé esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául, kevésbé fenyegeti őket a szegénység veszélye.) Az esetek túlnyomó többségében a válás okaként a felek a „boldogtalanságot” jelölik meg. Sok ember ugyanis nem veszi tudomásul, hogy egy rossz házasság is javulhat, ha időt és energiát szánnak rá. Az idő már önmagában is javító tényező, a permanens boldogtalanság rendkívül ritka. Egy kutatás arról számolt be, hogy azoknak a házaspároknak a 86%-a, akik eljutottak a válás elhatározásáig, ám mégis együtt maradtak, öt éven belül jelentős javulásról számoltak be, és jóval boldogabbnak érezték magukat.

6a0133f53bd199970b01a5107369b1970c-800wi

Boldogabb vagyok-e, mint a nagyanyám?

A végére maradt az a kérdés, hogy vajon boldogabbak-e a mai házasságok, mint elődeinkéi voltak. Egy népszerű vélemény szerint ugyanis anyáinkat és nagyanyáinkat a társadalom még belekényszerítette a házasságba, amiből nem tudtak szabadulni, bármilyen boldogtalanok is voltak. Ma viszont könnyű elválni, szól az érvelés, ezért csak az igazán boldog házasságok maradnak meg. (Ma Magyarországon a válások 71%-át kezdeményezik a nők, és 29%-át a férfiak.) Ismételten amerikai kutatásokra vagyunk kénytelenek hivatkozni, amelyek azt találták, hogy az elmúlt 40-50 évben a nem válással végződő házasságok boldogságszintje alapvetően nem változott, talán egy kicsit csökkent. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy az elmúlt 3-4 évtizedben jelentősen megnőtt a családtagokra nehezedő munkahelyi stressz, több lett a konfliktus a házastársak között, akik viszont kevesebbet beszélgetnek egymással.
A nyugati világban az általános társadalmi környezet egyre kevésbé családbarát, amit csak megerősítenek a házasságról tudatosan vagy jószándékúlag terjesztett tévhitek. A házasság olyan – minden kultúrában előforduló – emberi alapintézmény, amely nem fog eltűnni sosem. Az a társadalom, amelyik megszűnik házasodni, viszont annál inkább.

 

Krúdy Tamás

Tévhitek a házasságról – 1. rész

Az írás Krúdy Tamás tulajdona, először a Képmásban jelent meg.

1. kép, 2. kép, 3.kép, 4.kép, 5. kép, 6. kép

 

Házassággal kapcsolatos cikkeinkből:

Tévhitek a házasságról – 1. rész

A házasság bezár?

Szinglik akcióban

Téli esküvő? Van kedvük hozzá!

Meddig élnek az apák?

Van értelme várni! – Jegyespárok 1.

Párkapcsolati kurzus 5. – Intimitás és szex a házasságban


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162