„Úgy bánt e fény az örök fény után” – Juhász Gyula
A magánnyal, elszigeteltséggel, pszichés betegséggel tragikus küzdelmet vívó Juhász Gyula A föltámadt Lázár című versében nem megszokott perspektívából tekint életre, halálra. A költő 1883. április 4-én született, és 1937. április 6-án halt meg. – Többször is öngyilkosságot kísérelt meg élete során, ezen a napon „sikeresen”.
Uram, bocsásd meg, hogyha vétkezem,
De ez az élet nem kell már nekem.
Elhagytam egyszer és jó volt igen
Aludni sírom áldott méhiben.
Hallgattam, hogy a fű nő zajtalan,
Ó, a síroknak mély nyugalma van.
Már vártam, hogy virág meg rög leszek,
Mikor e zajba visszavitt kezed.
Úgy bánt e fény az örök fény után
S az ember, aki bámul rám bután.
A sok kiáltó és sok törtető,
Ki mind hiszi, hogy úr és isten ő.
A férgek lenn mind csöndesek nagyon,
Pedig övék ott ország, hatalom.
Engedd, hogy szépen visszatérjek én
S tovább pihenjek békém éjjelén.
Ki áment mondott, az mit kezdjen itt,
Uram, bocsáss meg, engedj el megint!
Fotó (Juhász Gyula akkori szerelmének, Eőrsi Júliának dedikálta a fényképet, akivel sikertelen öngyilkossági kísérlete után ismerkedett meg.)
Tweet