Újrafestett valóság
2012. szeptember 4. – Az „Újrafestett valóság – Rendhagyó kiállítás a sokszínűség jegyében” sajtótájékoztatójára sietek a Magyar Nemzeti Galériába, a Várba. Már régóta úgy járok a világban, hogy a sérült ember szemszögéből figyelem a jelenségeket.
Három szempontból is érdekelt vagyok. Egyrészt, mert már régóta szívügyem a művészet minden ága; másrészt, mert én is foglalkozom a sérültek és épek integrációjának témájával; harmadrészt pedig, mert magam is dolgozom sorstársi önkéntesként, mint a csütörtök délutáni kreatív klub segítője az OORI (Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet) Ergoterápiás Osztályán.
Már régóta úgy járok a világban, hogy a sérült ember szemszögéből figyelem a jelenségeket: Felszállok a buszra a Széll Kálmán téren, megdöbbenve látom, hogy csak egy megállót visz a Bécsi kapuig, majd 100 méter lépcsőkön és keskeny, poros úton való botorkálás után (éppen most átépítik az úttestet) átszállok egy másikra, amely elvisz a Dísz térig. Onnan további bukdácsolás a macskaöveken a Galériáig. (Kerekes székkel vajon hogyan jut el az érdeklődő, akár a B kapuig, amely a mozgássérültek bejárata?) Rendőrök motoron, rohamkocsiban, gyalogosan. Mi ez a nagy felhajtás? Később megtudom…
A sajtótájékoztatón Szűcs György, a Galéria főigazgató-helyettese köszönti az egybegyűlteket. Földesi Erzsébet, a Mozgássérültek Budapesti Egyesületének Elnöke mondja el, hogyan is kezdődött az „Újrafestett valóság” szervezése. Végül Szabó Antal, a Poli-Farbe Kft. ügyvezető igazgatója – akinek anyagi és szellemi támogatása nélkül nem jött volna létre ez a monumentális kiállítás – meséli el a családi vállalkozásból kinövő cége fejlődésének néhány fontos állomását és személyes érintettségének néhány apró részletét. Öt gyermeke közül az egyik sérülten született, így közvetlen tapasztalatai vannak arról, hogy ez a tény milyen odafigyelést igényel a család, az iskola és hétköznapi emberek részéről. Arról is beszél, hogy csekély tőkével induló vállalkozása csak a család, a sok jó barát és a Jóisten segítségével tudta kinőni magát mára olyanná, hogy „Újrafestett valóság”-gá lehessen a világ. Felfedezte, hogy mekkora kreativitás rejtőzik az egyik napról a másikra munkájukat veszetett emberekben, hogy nagyrészük az első munkanélküli napon elmegy és festéket vesz, hogy szobáját-lakását-házát kifesse. Ő maga és cége évek óta támogat olyan egészségügyi és kulturális intézményeket, mint a Magyar Nemzeti Galéria és olyan rendezvényeket, mint a sérült és ép művészek e különleges, közös kiállítása.
A sajtó szép számban képviselteti magát. Az esti híradókban már láthatjuk a beszámolókat és interjúkat. Megtudjuk, hogy a kiállítást megelőzően „gerillamarketing”-gel próbálkoztak a fővárosban. Szájjal vagy lábbal festő művészek szólították meg a járókelőket, és hívták meg egy kis rendhagyó festegetésre például a Duna korzón. A több hetes alkotás folyamatáról fotók és filmbejátszások láthatók a kiállításon.
A beharangozó kisfilm: http://www.youtube.com/watch?v=a2D5IJJdKwU
A sajtótájékoztatóról hazafelé indulok, és elgondolkodom: vajon lesz-e folytatás, ha majd októberben lebontják ezt a kiállítást? Hová kerülnek az alkotások? Mi lesz a falra festett művel? Milyen szép lenne valamelyik esélyegyenlőségi hivatal vagy az Emberi Erőforrások Minisztériuma halljában! A kisebb méretűek még az OORI Galéria paravánjain is kiállíthatók lennének.
Vajon a sérült és ép művészek együttmunkálkodása tovább vihető-e az év többi napjára is? A Rehabilitációs Intézet új épületében is lehetne egy ilyen „alkotó tábort” indítani, melynek végén az elkészült művek a folyosókat, kórtermeket díszítenék… Sivár kórházi falakra festve az alkotások a gyógyulást is elhozhatnák, vagy ötletként, biztatásként szolgálhatnának sorstársaknak, hogy egy kis segítséggel és jó szándékkal sérülten is lehet gyönyörűségeket létre hozni.
Egyszer egy festőművészt arról faggattam, hogyan tanulható meg a festés-rajzolás. Ő azt válaszolta: FESTENI – RAJZOLNI KELL!. Ha a festék-ecset-ceruza-vászon-papír vagy egy falfelület rendelkezésre áll, mindenki képes rá, hogy a gondolatait színekben-formákban-szimbólumokban megjelenítse.
Antalffy Yvette
A képek Antalffy Yvette fotói, kivéve a 3. kép, amelynek forrása itt van.
Kapcsolódó cikkeinkből:
Lélegzés az életem, abbahagyni nem merem
Időutazás baleset után
„Gyújts éjszakánkba fényt”! – Yvette képmeditációja
Az OORI honlapján a következő útvonalon érheti el az Ergoterápiás Osztályt: Főoldal, Osztályok, Központi betegellátó egységek, Ergoterápia)
Tweet