Vajon honnan erednek az élvezetek?
Vajon honnan erednek az élvezetek?
Miután több lehetőséget is áttanulmányozott, Chesterton* a kereszténység mellett tette le a voksát, ezt tekintette az egyetlen logikus magyarázatnak.
Az öröm pillanatai az elsüllyedt hajóból időnként partra sodródó kincsek, a paradicsomi idők maradványai. Ne szorítsuk magunkhoz őket túl erősen, hálás szívvel és önmegtartóztatással éljünk velük, és soha ne gondoljuk azt, hogy jogunk van hozzájuk!
A szexuális szabadosságot például a szexualitás lealacsonyításának, nem pedig felmagasztalásának tekintette az író:
„Ha amiatt zsörtölődnék, hogy csak egyszer házasodhatok, az olyan lenne, mintha azt hánytorgatnám fel, hogy miért csak egyszer születhettem meg. Ez a feltételezés egyszerűen nem lenne méltó ahhoz a páratlanul izgalmas témához, amelyre vonatkozik. Nem a szexualitásra való fogékonyságot, hanem éppen annak hiányát fejezné ki… A poligámiában épp a szexualitás nem valósul meg; olyan, mintha az ember szórakozottságában egyszerre öt körtét szakítana le a fáról.”
A gyülekezetek, amelyeket megismertem, olyan erővel hangoztatták az élvezetek veszélyeit, hogy semmi pozitívum nem maradt meg bennem velük kapcsolatban. Chesterton segítségével azonban megértettem, hogy a szexualitás, a pénz, a hatalom és a testi élvezetek Isten ajándékai… Az Istentől elidegenedett világban természetesen még a jó dolgokkal is olyan óvatosan kell bánnunk, mint a robbanószerrel. Ártatlanságunk, romlatlanságunk az édenben maradt, így még a jó is magában hordozza a visszaélés kockázatát. (…)
A hit azelőtt nem volt más számomra, mint összeszorított fogakkal végzett megerőltető lelki tornagyakorlat, az aszkétizmus és racionalizmus olyan keveréke, amelyből az öröm teljességgel hiányzott. Chesterton ébresztette fel bennem újra a szomjúságot a bőség után, amelynek forrása az Isten, aki minden élvezet megálmodója.
(Philip Yancey: Kerülő utak a boldogsághoz. Harmat Kiadó, 2010.)
*Gilbert Keith Chesterton (1874–1936) angol író, költő, filozófus
Tweet