Valami fáj? Mégis lehet benned öröm!
„Ha csak a veszteségre nézel, nem veszed észre, milyen lehetőség van ott, ahonnan csak menekülnél.” – Mustó Péter, jezsuita szerzetes gondolatai.
Olyan helyzetben, amikor látszólag nincs semmi beleszólásod sorsod alakulásába, mégis dönthetsz valamiről. Arról, hogyan viszonyulsz mindehhez, hogyan reagálsz erre. Keresheted, miként tudsz úgy élni, hogy ne légy magad terhére. S akkor más terhére sem leszel.
Placid atya, aki tíz évet töltött szibériai munkatáborban, arról számol be, hogy sorstársai közül hamarabb meghaltak azok, akik jelen helyzetükből csak elvágyódtak, szüntelenül csak a szenvedésüket látták, s csak a szabadulás gondolata körül forogtak. Placid atya pedig azt tudatosította magában: ‘Most ez a munkatábor a te életed.’ Hitt abban, hogy élete még embertelen körülmények között is fontos. Ez most az ő élete, ezért nem mindegy, hogyan éli.
Ha csak arra figyelsz, ami hiányzik, arra, hogy mi nincs, ami pedig lehetne, akkor nem látod annak értelmét, ami van. Pánik, üresség, menekülhetnék fog el. Félelem, hogy elszalasztod az életed. Amikor figyelmed arra fókuszál, hogy mi az, amit nem kapsz meg, amit elveszítettél, az megfoszt attól, hogy ott tudj lenni, ahol vagy. Persze épp ott nem akarsz lenni! De ha nem vagy ott, ahol vagy, akkor elveszíted a kapcsolatot önmagaddal. Nem vagy kapcsolatban a saját életeddel. Nem érzed, hogy élsz. Nem érzed, hogy az életnek íze van, legyen az keserű, üres, félelmetes. Eltűnik az életkedv. Az élni akarás.
Ha csak a veszteségre nézel, nem veszed észre, milyen lehetőség van ott, ahonnan csak menekülnél. Mi nyílhat meg számodra. Milyen ajtó.
Dönthetsz úgy is, hogy esélyt adsz arra, hogy valami születhessen ott, ahol most még csak félelemre, értelmetlenségre, ürességre számítasz. Nem zárod ki eleve, hogy kaphat értelmet. Hogy élet jöhessen onnan, ahonnan nem várod. Lehet, hogy nem úgy, ahogy te akarod.
Abból nem születik élet, amire nem nézel rá. Ha rá tudsz nézni arra, ami van, akkor az újra talajt ad lábad alá, visszatalálsz önmagadhoz. Ha rá mersz nézni arra, hogy tényleg ez az életed most, az nem nyugtat meg azonnal. Először megriaszt, elborzaszt, fájdalmat okoz.
Placid atya felismerte, hogy az a helyzet, amelybe került, az most az ő élete. Ez a felismerés lehetővé tette, hogy észrevegye azt, ami még ott is örömöt hoz számára. És képes örömet szerezni másnak.
Lehet benned öröm annak ellenére, hogy valami fáj. Lehet örülni az életnek akkor is, ha valami nehéz.
Mustó Péter: Megszereted, ami a tiéd. Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, Budapest, 2014. 67-68. o
Tweet