Talita

Keresztény női magazin

Vándorprédikátor – Hofher József

Hofher2
Világi papként kezdte, azután lelkigyakorlatok hatására belépett a jezsuita rendbe Hofher József. Sokáig lelkivezető, majd a szociális szféra érdekli, néhány éve böjtölt is a nemzet szegényeiért. Újabban cigány fiatalokkal foglalkozik.

 

– Hogy telik egy napja?

– Reggel hatkor kelek, csend, elmélkedés, ima; nyolc körül megnézem a leveleimet. Napjaim elég változatosak. Délelőtt, délután sokan jönnek hozzám. Délután a cigány szakkollégiumba megyek, és késő estig ott vagyok.

– Cigány szakkollégium?

– Nagyjából nyolcvan százaléka cigány azoknak a fiataloknak, akik ebben a kollégiumban élnek. Liberális körökben sokáig többet foglalkoztak a cigány-problémával, mint mi, keresztény-konzervatívok. Ennek a szellemi körnek volt köszönhető a Romaversitas nevű támogató rendszer a felsőoktatásban tanulni vágyó cigány fiatalok számára. Ők havonta egyszer találkoznak. Így indult a mi kollégiumunk is, de aztán felmerült az igény, hogy együtt is lakjanak ezek a fiatalok. Úgyis egész nap integrált környezetben vannak. Mindenkinek jobban esik úgy hazamennie, ha tudja, hogy az övéi között lehet.

– Ön a lelki vezetőjük, úgy tudom.

– Igen, de nem mindenki hívő. Néhányan személyemben találkoztak először a kereszténységgel. A cigányság nagy része katolikus volt, de a szekták sokakat elcsábítottak – bár erős bennük Szűz Mária tisztelete, és szeretik a pompát, ami inkább a katolikus egyház liturgiája felé vezette őket. De nem igazán gyakorolják a vallásukat, amelybe különben sok babonás elem is keveredett. Az első félévben önismereti kurzust vezettem, amely biblikus szövegekre épült. Nem volt kötelező a részvétel, de azért jöttek. Fontos, hogy kettős identitást képviseljenek az itt tanuló diákok.

– Mit ért az alatt: kettős identitás?

– A liberális politika eredményeképpen a cigány polgárjogi irányvonal sokkal inkább a cigány identitást erősíti, kicsit szembeállítva a magyar identitással. Ezért a cigány értelmiség egy része úgy gondolja, hogy a magyarok miatt tartanak ott, ahol. A nemzeti oldal erre igazából nem figyelt fel, csak amióta egyre nagyobb a feszültség. Most döbbennek rá, hogy nagyon sok cigány értelmiségi a liberális oldalon szocializálódott. Például Mohácsi Viktória, aki az SZDSZ által lett európai parlamenti képviselő, Kanadába emigrált, mert itthon őt üldözik. Nyolc éven keresztül olyan fizetése volt, mint nagyon keveseknek Magyarországon.

Szegény Magyarországért – Magyarország szegényeiért Hofher József és Vértesaljai László jezsuita atyák imádságos éhségsztrájkot tartottak 2007-ben, Karácsony és Vízkereszt között.

– A statisztikák szerint a lakosság közel tíz százaléka cigány. Mi a normális hozzáállás az identitáshoz?

– Azt gondolom, hogy a hazánkban élő cigányok elsősorban magyarok – cigány nemzetiséggel. Sok nemzeti kisebbség él Magyarországon, például, németek, tótok, görögök, románok. A Sajó menti falvakban dolgoztam négy és fél évig cigányokkal, ott a cigány lakosság igencsak felülreprezentált. Az iskolák szinte teljesen cigány nebulókkal vannak tele. Családokkal foglalkoztam, de volt egy házunk is, ahol reggel a gyerekekkel megcsináltuk a házi feladatot, majd együtt reggeliztünk, azután elmentek az iskolába. Az asszonyok hetente kétszer látogattak meg bennünket. Sokszor főztek, sütöttek, közben beszélgettünk. Így indult a kapcsolat. Utána három évet Csobánkán voltam, és szó volt arról is, hogy itt, a VIII. kerületben is indítunk valamit. Majd Szegedre kerültem egy évre. Amikor visszajöttem Budapestre, kialakítottuk a Szeretet Iskoláját, amely a funkcionálisan analfabéta és a nyolc osztályt be nem fejezett személyeknek adott lehetőséget a továbbtanulásra. Miskolcon is van egy hasonló intézményünk, ez a Lehetőségek Iskolája.

– Amikor a Sajó mentén dolgozott, történtek megtérések is?

– Inkább szociális vonulata volt a munkámnak, bár minden szombaton tartottam kifejezetten cigányok számára istentiszteletet. Ezeken az alkalmakon 30-40 ember is összejött. A cigányok nem szerettek a magyarokkal együtt misére járni, mert más a mentalitásuk. Előfordult, hogy táncoltunk és énekeltünk dicsőítés jelleggel.

Hofher1

Hofher József Budakeszin született 1953-ban, ahol alapfokú iskoláit is végezte. Gimnazista évei végén hallotta meg az isteni hívó szót, amelyre igennel válaszolt. A Hittudományi Akadémián teológiai licenciátusi fokozatot szerzett, majd a Székesfehérvári Egyházmegyében szentelték pappá. Budapest Pesthidegkúton, majd Csepelen dolgozott káplánként. Ebben az időben támadt fel benne a szorosabb elköteleződés vágya, és érlelődött meg benne a szándék a szerzetesi élet vállalására. 1992-ben lépett a jezsuiták soraiba, a Jézus Társaságba. A szegedi szemináriumban töltötte a következő éveket novíciusként, volt a szeminárium spirituálisa és a novíciusmester segítője. 1997-ben az ún. harmadik probáció idején kezdte meg szociális munkáját a hajléktalanok között, és szerzett ez irányú tapasztalatokat Berlinben és Münchenben is.

– Honnan jött, hogy cigányokkal kell foglalkoznia? Úgy emlékszem, tíz évig Szegeden kispapoknak volt a lelki vezetőjük.

– Amikor a noviciátust felhozták Budapestre, viszonylag kevés növendék volt. Felvetettem, hogy szívesen végeznék valamilyen szociális munkát. Így kerültem Miskolcra, ahonnan kijártam a falvakba. Szívesen voltam plébániákon is. Szeretek az emberek között lenni, családokkal foglalkozni, közösséget építeni. Sokáig álmodoztam egy utópisztikus közösségről, a Szeretet Országáról. Ami valójában nem is olyan utópisztikus, mert Jeruzsálemben létezett, még vagyonközösség is létrejött a Jézus utáni időkben. Az Isten szíve szerinti társadalom létező politikai valóság volt mind a hatalom, mind az anyagiak, mind szociális tekintetben. Csak ott minden fordítva volt. A hatalom azt jelentette: szolgálat. Világi papként dolgoztam, nyilván onnan van ez a közösségépítő adottságom.

– Lelkigyakorlatot is vezetett.

– Most is folyamatosan kísérek Szent Ignác-i és csendmeditációs lelkigyakorlatokat. A meditáció lényege, hogy teljesen kikapcsolsz, így át tudod adni magadat a jelennek, Isten jelenlétének. Most egy új imamódot építünk ki, a „Jézusi gyaloglást” mint a test és lélek imáját.  A nordic walking-típusú gyaloglást kombináljuk a csendhallgatással. Márciusban kezdődik Tahiban, majd Dobogókőn is lesz ilyen lelkigyakorlat. A nap egyik felében gyalogolunk egy speciális bottal, a nap második felében imádkozunk.

– Akkor már nem jógázik.

– Hát egy kicsit súlyosabb vagyok most, mint korábban. Így kihagyom, de újra szeretnék jógázni. A gerincgyakorlatok miatt szeretem a jógát.

– Régóta ismerjük egymást, de máig nem tudom, hogyan lett jezsuita szerzetes.

– Sokáig azon gyötrődtem, legyen-e családom. Azután először világi pap lettem, harminchárom évesen szenteltek.

– És addig?

– Dolgoztam, előtte tanultam. Jártam a Kertészeti Egyetemre, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, de egyiket sem végeztem el. A gimnáziumban már pap akartam lenni, de nem volt elég bátorságom.

– Volt barátnője is?

– Voltak szerelmeim, de komolyabb kapcsolatom nem alakult ki. Nem akartam elköteleződni, de nem akartam megbántani senkit. Aztán jött egy pont, amikor döntenem kellett, és hosszas küzdelem után választottam, és ezzel szabad lettem. Végül nagyon jó barátságok lettek az előző kapcsolatokból. Ma sem szégyellem őket. Ha megnősültem volna, szerintem akkor is boldog lennék, de hiszem, így kellett, hogy történjenek a dolgok.

– Tehát pap lett.

– Van egy gyengém: olyan vagyok, mint a zsidóban a fájás. Állandóan mennem kell. Vándorprédikátor-típus vagyok. Jó volt papnak is lenni, csak a rendszerváltás idején visszajöttek a szerzetesek, és én elmentem egy Szent Ignác-i lelkigyakorlatra. Úgy éreztem, hogy a lelkigyakorlat nagyon hatékony tud lenni a megtérésben. Jelentkeztem hát szerzetesnek. Teológiával már nem szerettem volna foglalkozni, inkább a pasztoráció, a gyakorlat érdekelt. Most, közel a hatvanhoz, legszívesebben egy lelkigyakorlatos házba vonulnék vissza.

A Szent Ignác-i lelkigyakorlat célja az, hogy eltávolítsuk magunkból a rendezetlenségeket, ez után megtaláljuk az isteni akaratot, és életünket e szerint rendezzük. A lelkigyakorlat tehát egy személyes út, amely során az ember segítséget kap arra, hogy megszabaduljon attól, ami akadályozza az Isten felé (tisztulás útja), és Istennel találkozva felfedezze azt, hogy miképp is alakíthatja az életét úgy, hogy mind teljesebben az Isten szeretetét szolgálja. A lelkigyakorlat egy folyamat, mely során növekszik az ember érzékenysége Isten iránt, és egyre inkább képes lesz megkülönböztetni, hogy mire teremtette, mire is hívja őt az Isten. A lelkigyakorlatok azonban nem pusztán belátást adnak arról, hogy mi a nekünk való útirány, hanem erőt is kaphatunk ehhez. (forrás: http://www.szine.hu/)

Konkoly Edit


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162