Váratlan fordulat!
Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét. (…) Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! ”… (Mk 16,1-7)
Az evangéliumokat figyelmesen olvasva Jézus embersége és istensége egyaránt elénk tárul. Csodáit, gyógyításainak eredményeit megtapasztalhatták kortársai, de nem mindenki látta meg bennük az isteni irgalmasság jeleit. Ahhoz, hogy emberségén túl valaki istenségét is elismerje, hitre van szükség.
A húsvéti esemény helyes értelmezésének is ez a fordulópontja. Szenvedését és halálát hit nélkül nem lehet megérteni, nem is beszélve feltámadásáról, amely hitünk egyik központi titka. Földi élete és azon belül nyilvános működésének három esztendeje alatt Jézus számos olyan dolgot tett és tanított, amely magyarázatra szorult, és ez az értelmezés néha nem kis gondot okozott az első keresztényeknek, köztük mindenekelőtt maguknak az apostoloknak.
Halála után néhány nappal pedig olyan események történnek, amelyek még inkább magyarázatra szorulnak, azaz az apostoloknak és a tanítványoknak nem állt érdekükbe olyan dolgokat kitalálniuk, amelyeket sokszor maguk sem értettek.
Jézus holttestének eltűnése váratlan fordulatot hoz az események sodrába. Erre még az apostolok sem számítottak. Nem gondoltak arra, hogy a kereszthalál és a temetés után történhet még valami. Ezután következnek a feltámadt Jézus jelenései az asszonyoknak, az apostoloknak, majd a tanítványok nagyobb közösségének.
Az evangéliumok nem csupán a találkozásokat mutatják be, hanem a feltámadt Krisztus megjelenéseiről szóló beszámolókból elénk tárul, hogy miként fejlődik mindazok hite, aki küldetést kapnak arra, hogy a feltámadás hirdetői legyenek. Az apostoli igehirdetés és a kezdődő egyház tanúságtétele nem csupán Jézus feltámadásáról szól, hanem haláláról és feltámadásáról, amelyhez a szenvedésen és a halálon át vezetett az út. Bizonyára sokaknak tetszene, ha a történetnek csak a könnyebb oldala vonatkozna rájuk, s életük végén kereszthordozás, szenvedés és halál nélkül besétálhatnának az üdvösségre. De ilyen nincs, mert a kereszt nélküli út egészen máshová vezet.
Add, Uram, hogy a húsvéti ünnep erősítse bennünk a hitet! Jézus Krisztus feltámadásába vetett hitet és azt, hogy számunkra is van feltámadás!
(Horváth István Sándor nyomán)
Nyitókép: innen
Tweet