Velünk az Isten!
Nem mi csináltuk, nem mi érdemeltük ki, nem mi értük el Istent, nem mi jutottunk fel Hozzá – mindent Ő cselekedett!
A vallás a hit gyakorlatának módja, az út, amin keresztül igyekszünk elérni hitünk tárgyát, Istent. A vallás tehát az ember felfelé, Isten felé törekvése. Miért tartottam fontosnak leírni mindezt? Azért, mert a kereszténység ebben az értelemben nem nevezhető vallásnak.
Karácsonykor a megtestesülést ünnepeljük. Azt, hogy Isten többé már nem törvényeket ad, nem újabb próféciákat, hanem Ő maga jön el, hogy egyszer és mindenkorra jelenvalóvá tegye magát a világban. Ezzel felforgat minden korábbi vallásfogalmat és vallási gyakorlatot, hiszen Ő teszi meg azt az utat, amit addig az ember próbált megtenni. Maga Isten lép kapcsolatba az emberrel és nem fordítva. Az első karácsony óta már nem nekünk kell felkapaszkodnunk Istenhez, mert Ő leszállt közénk Jézusban. Többé nem a bűnös küzdi fel magát a mennybe, mert a bűntelen szállt le, hogy magára vegyen minden bűnt. Ez a közeledés annyival tökéletesebb minden előzőnél, amennyivel tökéletesebbet cselekedhet Isten az embernél.
Ezt nem mi csináltuk, nem mi érdemeltük ki, nem mi értük el Istent, nem mi jutottunk fel Hozzá – mindent Ő cselekedett. Jézus Krisztus karácsonykor áttörte azt a határt, amin az ember nem volt képes átlépni; teljességre vitte a mi Felé való törekvésünket, és tökéletesen megvalósította Isten és ember találkozását. A kereszténység ilyen értelemben túllép a vallás fogalmán, mert Jézusa az Emmánuel: velünk az Isten!
Jorsits Attila
A teljes cikk Jorsits Attila TeológiaBlogján olvasható.
Kép: Krisztus szimbolikus, áldó kéztartása
Tweet