Talita

Keresztény női magazin

Vitatkozom a fényképezőgépemmel

Bege_Nra
– A baltazárosokkal való munka megtanított arra, hogy higgyek az emberségben, a türelemben: abban, hogy ha az ember nem kergeti a sikert, akkor ajándékként fogja megkapni – mondja Bege Nóra fotográfus, aki felnőtt korában, egy apácával való találkozás hatására keresztelkedett meg. Vasárnap a kecskeméti Parázs Pasztorális Központban nyílt kiállítása, Engesztelő pillanatok címmel.

Karcagon született, Kunmadarason, egy orosz laktanya mellett nőtt fel, bár hamarosan Kunszentmiklóson tanulja a kun Miatyánkot Bege Nóra, a barna, vékony kislány. Az első négy sort ma is tudja.

– “Bezzén atamaz, kenze kikte” – mondja dallamosan. – Ez ma már egy teljesen kihalt nyelv, de az imát, ami megmaradt belőle, én is megtanítottam a nagyfiamnak.

Kunszentmiklóson élt egy ideig Baksay Sándor, református lelkész, aki többek között rímes alexandrinusokban lefordította az egész Iliászt és az Odüsszeia első kilenc énekét. Petőfi nemcsak a Megy a juhász a szamáront vetette a településen papírra, de az Apostol kezdő sorai is itt születtek meg benne.

Mimi néni rajzszakköre, ahová Nóra jár, valójában játékos helyzetgyakorlatok színtere, Honti László tanár úr batik- és rajzórái pedig érzékennyé teszik a kislányt a művészettörténet iránt. Nóra látásmódja annyira átalakul, hogy matematikus szülei belenyugodnak, nem lesz belőle szaktanár. Képzőművészeti albumokat adnak a kezébe, amelyeket Nóra kíváncsian lapozgat. Először a barokk festő, Murillo bűvöli el furcsa kis angyalaival, míg kamaszkorában Grünewald, Dürer kortársa hatása alatt él. Míg Dürer a reneszánsz vonulatot viszi tovább, Grünewald zöldre festett Isenheimi oltára meglepően modern.

apca_fekete_fehr2Éppen Brezsnyev halálakor vetíti a televízió a Jeanne d’Arc című filmet. A mozi képi világa megbabonázza a fiatal lányt. Elhatározza, filmet fog csinálni. A Damjanich János Gimnázium fotófakultációján Balog Mihály és Taba Zsuzsanna kinyitja Nóra szívét az irodalom és a filmesztétika felé. Itt találkozik először a Lumiére-fivérek alkotásaival. Igaz, a kunszetmiklósi mozi vetítővásznán is jelen van egy nagy klasszikus, Hitchcock. Érettségi után operatőr-szakra jelentkezik. Az írásbelije jól sikerül, bejut a második fordulóra. Hozott képei azonban ekkor még éretlenek. Próbálkozását játéknak fogja fel, mint azt is, hogy a fővárosba költözzön. A Madách Színházban díszlettervező asszisztens lesz Göcz Béla mellett. Egy év múlva a régi Arany János Színházba megy öltöztetőnőnek. Újra megjelenik Jeanne d’Arc az életében. Tabakov, a világhírű orosz színész-rendező vendégelőadása a húsz éves lányt lenyűgözi. A színház légköre befogadó, Nóra is jól érzi magát, annál is inkább, mert ő az utolsó öltöztetője Ronyecz Máriának. A színházzal egy életre elköteleződik.

Megismerkedik a Z’zi Labor nevű formáció frontemberével, Janicsák Istvánnal, akinek szüksége van egy kreatív emberre. Nóra lesz az asszisztens a csapatban. Akkoriban mint színház is működött a zenekar, gyerekdarabokat adtak elő.
– Emlékszem, egyszer jelmezeket is varrtam, holott nem tudok varrni. Jézus születéséről csináltunk egy darabot, Betlehemi csillag címen. Egyedül készítettem el az összes jelmezt, máig nem tudom, hogyan. Hiszen sem azelőtt, sem azóta nem vagyok képes ilyesmire. Kegyelmi állapot lehetett.

Két hétig napi két-három órát alszik, a premierre több mint fáradt. Janicsák egyszer megkéri, fotózza le a zenekart, merthogy néha látni a nyakában egy masinát.

– Egy egyszerű Minolta volt, még a fénymérője sem működött. Ez azért volt jó, mert megtanultam szemmel mérni a fényt. Ma is érzem a fényeket, annyira, hogy néha vitatkozom a modern fényképezőgépemmel.

Az iroda mellett volt egy fotólabor, ahová Nóra a fotózás után átrohant. Míg száradt a film, egy újságban lapozgatott, felvételt hirdettek fotóriporteri szakra. Bár fogalma sem volt az egészről, jelentkezett. Felvették. Ott megtanulta azt, amit addig ösztönösen tudott. A Z’zi Laboros képek annyira jól sikerültek, hogy lemezborító lett belőlük. Már hallgató, amikor egy képével díjat nyert. Az iskola befejezése után az első magyar bulvárlaphoz került, mint külső munkatárs.

apacaim4– Éjjel-nappal bent ültem a szerkesztőségben, hiszen nem volt mobiltelefon. Vártam, hogy egy témát lekaphassak.
Itt ismerkedett meg későbbi férjével, és ebben az időben készítette el fotósorozatát az apácákról, amellyel 1993-ban a Magyar Fotóriporterek Bienálléján fotóriporteri díját vitte el.

– A Ferenciek terén sétáltam abban az udvarban, ahol később a baltazáros kiállításom volt, amikor elsuhant mellettem egy hófehér ruhába bújt apáca, Margit anya. Utána futottam, bemutatkoztam, és megkértem, hadd fotózzam le. Az apáca végigmért, majd annyit mondott. „Jól van, Nóra.” Telefonszámot nem, de a címüket megadta. Levelezni kezdtünk.

Fél év levélváltás után engedte be a kolostorba a pálosok női ágának engesztelő rendje. Abban az időben Kálmánházán éltek, később átköltöztek Csécsére, most Erdőkürtön laknak.

– Margit anya számomra az egyik legizgalmasabb emberi lény volt, akit valaha ismertem. Bár közel járt a hatvanhoz, kortalannak tetszett. Kiderült, őt is érdekli a fotózás, megmutatta szerelését is. Nekem ő és a társai gyönyörűek voltak.
A rend alapító tagjait gyerekkorukban apácák nevelték, a háború után eldöntötték, folytatják tanítóik életmódját. Fogadalmukat olyan komolyan vették, hogy a szocializmus alatt is apácaként éltek, igaz, titokban. Ruhát nem viseltek, és nem laktak együtt. Margit anya két éve meghalt, de Nóra azóta is felkeresi a többieket. Az apácákkal való találkozás után dönti el, megkeresztelkedik.

– A szüleim katolikus voltak, de én nem kaptam vallásos nevelést. Ennek ellenére éreztem Isten jelenlétét, de Jézus hitét Margit anyával való találkozás után zártam a szívembe. A keresztelkedés a hagyományok miatt volt fontos számomra.
Majdnem krisztusi korban áll három éves Márton fiával a keresztvíz alá. Ekkoriban már újra dolgozik. Továbbra is érdeklik a vallással kapcsolatos dolgok, zarándokutakra jár. Hamarosan megszületik Álmos is, három évig otthon marad vele.

apca_fekete_fehr

Egyik éjjel filmet vetítenek a Dawn-kóros színészekből álló Baltazár Színházról. Nóra eldönti, megkeresi őket. Az első nap, amikor Álmos bölcsibe megy, felhívja Elek Dórát, a színház vezetőjét, és az üzenetrögzítőre mondja, hogy fotózni szeretné őket. A következő héten már a baltazárosok között ül – igaz, gép nélkül.

– Margit anya örök üzenetet hagyott számomra utolsó beszélgetésünk alkalmával, amikor említettem neki, hogy egyre jobban érdekel a sérült emberek világa: “Isten sohasem téved, mindenkinek, aki e Földre született, helye és feladata van!” – ez lett az én ars poeticám, mondja Nóra.

– Idő kellett ahhoz, hogy megszokjuk egymást. Az érintéseik, a váratlan öleléseik nekem is szokatlanok voltak először. Amikor átadtam magam nekik, egyszeriben megéreztem a nagyon erős szeretetüket. Döbbenetes érzés volt.

ipolytlgyes1Nóra egy-két sorozatot már ez idő tájt készít róluk, de érzi, míg nem az igazi. A barátság és munkakapcsolat a találkozás után másfél év múlva alakul ki a színház vezetőjével és színészeivel. Elek Dórával kitalálják, portrékat készítenek a színészekről. A képekből könyv lesz, amelyet Vörös István versei egészítenek ki. Az anyag újabb díjat hoz Nórának a sajtófotó pályázaton, és rendhagyó módon egy színdarabot is inspirálnak a fotók, amelyet Múló rúzs címen mutat be a társulat. Egyik évben Dél-Franciaországban járnak. Azon a környéken bérelnek lakást, ahol annak idején Picasso és Matisse is alkottak. Itt valósul meg Elek Dóra ötlete, hogy a húszas-harmincas évek világát idéző Picasso képekre fotósorozat szülessen.

– A baltazárosokkal való munka megtanított arra, hogy higgyek az emberségben, a türelemben: abban, hogyha az ember nem kergeti a sikert, akkor ajándékként fogja megkapni. Franciaországban napi két órát fotózhattam őket kölcsönös, mérlegelés nélküli szeretetben, ami számomra az alázatot is jelenti.

Franciaország nemcsak a közös munka miatt volt tanulságos, hanem azért is, mert a darab címe – amit újra a képek ihlettek – „Picasso, a világ teremtése”, spirituálisan és földi módon is teremtett. A társulat körül dolgozók között heten fogantak meg abban az időben. Nóra azóta világra hozta harmadik kisfiát, Simont is.

Az április 29-én Kecskeméten megnyílt kiállítása a Katolikus Egyház és a Kolta Galéria ajánlásával került bemutatásra. Mostani munkái célja az, hogy előtérbe helyezze a sérült emberek világát, hogy ezáltal is elfogadhatóbbá, szerethetőbbé tegye őket a külvilág számára, hiszen társadalmi integrációjuk egyik alapvető feltétele a hétköznapi emberek hozzájuk való viszonyulásának minősége. Bege Nóra a Vakok Batthyány János Gyermekotthonának életét, ünnepeit 2011 ősze óta kíséri figyelemmel, és készültek képei az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Szeretetotthonban is.

ipolytlgyes3

(A Magyar Nemzet nyomán)

Konkoly Edit

 

A cikkben szerepló fényképeket Bege Nóra készítette.

Kapcsolódó cikkeink:

Lélegzés az életem, abbahagyni nem merem

“Isten nem tolakodó” – Simon András üzenetei

Művésznek lenni papi elhívatás


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162