Manókalandok 28. – Barátok Titkos Társasága

mano28

A manógyerekek még napokig a mese bűvöletében éltek. Újabb és újabb részletekért nyúzták Eszter nénit, és az udvaron állandóan „hárombölcseset” játszottak.

– A várban most múzeum van, ott majd mindent megláttok – ígérte Eszter néni. – A következő hét feladata pedig az lesz, hogy a csapatokkal előadjátok a történetet! A legjobb előadás díja egy hajókirándulás lesz!

A manógyerekek izgatottan kezdtek próbálni. Petiék csapata is lázasan készült az előadásra. A baj csak az volt, hogy senki nem akart varázsló meg pocok lenni. Így hát sorsolással döntöttek, és csodák csodájára, Petinek és az ikreknek jutott a három bölcs szerepe. Peti a kartörés óta tulajdonképpen jóban volt Marcival és Bercivel, de azért aggódott egy kicsit. A nagy készülődés közepette érkezett meg az öreg varjú Manómama levelével. Peti boldogan olvasta az otthoni híreket, és alig várta, hogy beálljon a jó idő, és szülei végre meglátogassák.

– Mió is biztosan a macskahadsereg valamelyik tagjának a leszármazottja – gondolta, és elhatározta, Kati kedvéért megkérdezi majd a fogadós nénit, lakhatna-e Mió nála, amíg Kati iskolába jár. A levélből egyértelműen kiderült, hogy Kati mennyire ragaszkodik a cicához. Manómama beszámolt a barlangról, a kis állatok történetéről is, és Peti, bármilyen kicsi volt, pontosan megértette Manómama aggodalmát is Kati miatt.

– Én is milyen magányos voltam eleinte – tűnődött. – De azért csak kialakultak a dolgok. Itt van Péter bácsi, a könyvtáros manó; Gyula bácsi, aki zenére tanítja, az osztályból Karcsi… és tulajdonképpen… az ikrekkel is egészen jóban van már.

– Legfőképpen pedig itt leszek én Katinak – gondolta, és büszke erő töltötte el, ahogy arra gondolt, kishúgának védelmezője és támasza lehet majd. Azt azért elhatározta, hogy az állatokkal, főleg a madarakkal, már csak Kati miatt is jóban marad. A konyhás nénitől finom falatokat kunyerált a varjúnak, és szívből megköszönte kedvességét.

– Kááár, kááár, hogy ilyen messze laktok, fiacskám – károgott az öreg varjú – különben máskor is szívesen elvinném a leveled, de legközelebb inkább keress egy fiatalabb varjút, aki gyorsabban repül nálam! Azért majd meglátogatlak, ha erre járok – búcsúzott el Petitől.

A próbák és a jelmezkészítés közepette olyan gyorsan repült az idő, hogy észre sem vették, és elérkezett a szombat. Egymás után léptek színpadra a csapatok, de a történet még sokadszorra sem volt unalmas, mert minden csapat mást emelt ki belőle. Petiék is sokat vitatkoztak azon, hogy mi legyen az előadásuk központjában. A fiúk eleinte a macskák és pockok harcát akarták kiemelni, de Ibolya amellett kardoskodott, hogy a mese lényege nem ez a harc, hanem az a pillanat, amikor a Bölcsek szembenéznek a varázslóval – és saját félelmükkel – és így tudnak győzni. Végül szavazással döntötték el a vitát. Ibolya pártjára állt a többség, és kiderült, hogy ez jó választás volt, mert a többi csapat főleg a mozgalmasabb részeket hangsúlyozta. A legérdekesebb az volt, hogy még játékból is nehéz volt szembenézni egymással! Az első díjat ugyan most nem Petiék nyerték, de társaiknak nagyon tetszett az előadásuk, mert hosszú percekig tapsoltak és kiáltoztak, mikor a végén meghajoltak a szereplők. Az előadás zajos sikere után letörten üldögéltek a szobájukban. Olyan jó volt nagynak és erősnek lenni – ha csak játékból is – és együtt győzni le a nehézségeket! Most mindennek vége lesz, jönnek újra a szürke hétköznapok, apró ellenségeskedések, napi vetélkedések…

– … feltétlenül így kell ennek lennie? – morfondírozott Peti magában. Kibámult az ablakon az ólmos, szürke égboltra, de egyszer csak valami egészen mást látott…

– Van egy ötletem – mondta a fiúknak. – Alakítsunk mi is társaságot! Olyan bölcsek talán nem vagyunk, de barátok azért lehetünk – nézett az ikrekre.

– Barátok társasága! – örült Marci.

– Barátok titkos társasága! – nevetett Berci, és belecsapott Peti kinyújtott tenyerébe.

Összefogózva körbeugrálták a szobát, és tudták, hogy már semmi nem választhatja szét őket. őket.

Nyitókép: innen

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.