A téli szünet hamar elrepült. Peti nagyon jól érezte magát az ismerős családnál, még korcsolyázni is megtanult.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Manókalandok 16. – Varjúposta
Válasz
Manókalandok 15. – Kezdeti nehézségek
Attól kezdve, hogy Peti egyedül maradt, a napok csak úgy szaladtak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Manókalandok 14. – A kis gazdasszony
Peti már két hete járt iskolába. Lassan megszokta az iskolai rendet, összebarátkozott szobatársaival.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Manókalandok 13. – A kollégium
Peti még soha életében nem volt olyan fáradt, mint az első iskolai délelőtt után. Nagyon igyekezett odafigyelni a tanító bácsira – akit a többiek Jenő bácsinak szólítottak –, mégsem értett sok mindent.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Manókalandok 12. – A manóiskola
Peti még aludt volna a nagy mulatság után, de Manómama korán fölkeltette.
– Öltözz gyorsan, kisfiam, vár az iskola!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Manókalandok 11. – A vásárban
A bőséges reggeli után a gyerekek jóllakottan szemlélődtek a szekér tetejéről. A fogadó nem volt messze a vásártértől, de a rövid úton is érdekes házakat, műhelyeket láttak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Manókalandok 10. – A fogadó
– Most gyorsan megreggelizünk, megnézzük a szobánkat, és már megyünk is a vásárba – mondta Manópapa, miközben lekászálódtak a szekérről. Egy nagy, boltíves kapun át tágas, kockaköves udvarra értek, ahol fehér kötényes manóasszonyok sürögtek-forogtak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….