Kati és Peti ámulva nézték a csillogó várost. Bármennyit hallottak róla már, igazából nem tudták elképzelni, milyen lehet, hiszen ők eddig csak az erdőt ismerték.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Manókalandok 9. – Manóváros
Válasz
Manókalandok 8. – A furulya
A manócsalád már két napja úton volt. Csak rövid pihenőkre álltak meg, míg az egérfogat szekérhúzó tagjait pihent egerekre cserélték. A pihenőjüket töltő egérkék már nem szívesen másztak föl a szekérre a cica miatt, de Mió egyelőre jól viselkedett – vagy csak túl kicsi volt még az egerészéshez. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Manókalandok 7. – Mió
A gyerekeknek jó helyük volt a szekérderékban: Manómama puha, meleg fekhelyet készített nekik. Közeledett az éjszaka, az égen feltünedeztek a csillagok – Peti végeérhetetlenül tudott kérdezgetni róluk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Manókalandok 6. – Mentőakciók
Peti lélekszakadva rohant visszafelé. Most már tényleg félt, hogy lekésik a vásárt, és ez csakis az ő hibája lesz. Szerencsére nem került túl messzire.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Manókalandok 5. – A barlang
Peti megállíthatatlanul csúszott lefelé, időnként bukfencezett is, aztán megint csúszott, közben segítségért kiáltozott.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Manókalandok 4. – Úton Manóvárosba
Peti rosszul aludt. Az utazás izgalma mellett nyugtalanította Marci sorsa is. Éjjel többször felriadt, mert úgy érezte, cserbenhagyták új kis barátjukat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Manókalandok 3. – Segítség a bajban
A gyerekek a magasból döbbenten nézték a pusztulást. Kidöntött fák, elsodort bokrok, sártenger mindenütt. A szomszédjukban álló egérházikónak nyoma sem volt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….