Szexuális nevelés

 reka5

Kismamaruhákat válogatva beszélgetünk egy ismerősömnél. Szokásos témák: várandósság, szülés, szoptatás, gyerekek, iskolaválasztás.

Nekem már van iskolás gyermekem, meg vagyok elégedve a katolikus egyház fenntartásában működő intézménnyel. Sorolom az érveimet mellette. Végül kismamatársam kiböki, igazából az lenne fontos számára, hogy a lánya boldog legyen az iskolában, és minél tovább gyerek maradhasson.

Eszembe jut lányom 8 éves szülinapi zsúrja, ahol vegyesen voltak jelen különböző iskolákból a meghívottak. Egy percre hagytam magukra az éppen táncoló lányokat a bekapcsolt számítógép előtt. Mikor visszatértem, kuncogás, nevetgélés fogadott. Végül elárulták, hogy egy barbis klipre kattintottak, amiben Ken és Barbi meztelenül feküdtek egymáson. Az egyik nagyobb lány éppen szexuális felvilágosítást tartott a többieknek. Közbeavatkoztam, kikérdeztem őket, és amennyire lehetett, igyekeztem rendbe hozni a dolgot. Lányomról és osztálytársairól pillanatok alatt lepattant a téma, már új játék érdekelte őket. A többiek viszont továbbra is élénken susmogtak. Hát igen, ez a katolikus nevelés, gondoltam magamban. Mint legfőbb érvet, barátnőmnek is elmesélem a történetet.

Vasárnap. Szentmise és ebéd utáni családi pihizés. Lányom olvasgat, hatéves fiam az apja ipodját fedezi fel éppen. Már a Youtube-on van. Rászólok, hogy ezeket az oldalakat felügyelet nélkül nem nézegetheti. Hiszti. Próbálom magyarázni, felhozom a lánybulis esetet. “Tudod, a szülinapi bulin is találtatok olyasmit, ami nem nektek való.” “Ja, a szexelés.” – veti közbe a lányom. Nem hiszek a fülemnek. Igyekszem higgadt maradni. “No, és mit értesz te ez alatt?” “Amikor a fiú beleteszi a nemi szervét a lányéba.” Így. Megdöbbenve meredünk egymásra a férjemmel. Ezt biztosan nem tőlünk hallotta. Elmondtam már, miként jön a világra a gyerek, tudja, hogy a szülők szerelméből és az Isten akaratából fogan. De idáig még nem jutottunk. Mindig csak annyit meséltem el, amennyit kérdezett. “Honnan tudod te mindezt?” “A lányoktól. Veronika szülinapján el is játszottuk az egészet a Barbikkal. Én tudtam, mit csinálnak ilyenkor a fiúk és a lányok, Veronika pedig megmondta, hogy ezt szexelésnek hívják.” – vágja rá büszkén a csemetém. Veronika az osztálytársa.

Évek óta, nap mint nap része a munkámnak a gyerekek szexuális felvilágosítása. Serdülő csoportokat tartok, a szex az egyik fő témánk. Büszkén vállalom, hogy az én csoportom lányai, valószínűleg a korai és szakszerű felvilágosításnak is köszönhetően, a magyar átlaghoz viszonyítva később kezdik a nemi életüket. A magyar átlag 15 év. A saját lányomról meg lemaradok. Hogyan lehetséges mindez? Azt hittem, egy komoly erkölcsi nevelést nyújtó intézményben megvédhetem őt ezektől a hatásoktól. Mennyire naiv vagyok!

Elgondolkodtam, mi, keresztények mennyire vesszük komolyan a szexualitásról való beszélgetés szükségességét. Semennyire. Mintha a mai világban az egyház képes lenne menedéket nyújtani a gyerekeink számára. Amikor minden egyes lépésnél belebotlanak egy, jobb esetben, hiányos öltözékű embereket ábrázoló reklám poszterbe, amikor a rajzfilmeket is átitatja a szex, amikor ártatlannak látszó internetes oldalakon egyszer csak szeretkező párokat találnak. Ha a serdülőimmel olyan könnyedén tudok beszélgetni a szerelemről, szeretkezésről, miért esik nehezemre ilyen témát felvetni keresztény körökben? Hiszen legtöbben többgyerekesek, mindenki érintett. Talán szeretnénk mi is elrejtőzni a valóság keménysége elől, Bibliát olvasva, szent témákról beszélgetve? Egyáltalán lehet erről kulturáltan, nem profán módon szót ejteni? Az igazi értékeket előtérbe állítani? Még nincs serdülő gyerekem, de ahogyan az általam vezetett csoportok tagjai elvárják az őszinte, fintorgástól mentes kommunikációt, a sajátjaim ugyanúgy ezt igénylik majd. Vagy már? Tennem kell ezért.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.