Jézus értett a nőkhöz. Földi élete folyamán kivételesen érzékenyen viszonyult hozzájuk. Bizonyára elfogult vagyok, de az evangélium legmélyebb, legszebb történeteinek főszereplői Jézus mellett nők voltak. Egyik kedvencem a szamariai asszony esete Jákób kútjánál.

Kevés az olyan várandós nő, aki nem ismeri a hirtelen fellépő, kínzó szomjúságot. Amikor nincs mese, inni kell. Nem is vágyunk ilyenkor másra, csak tiszta, friss vízre. Vesénk 1800 l vért tisztít meg naponta, terheseknél ez az érték nő, hiszen több literrel növekszik a test átlagos víztartalma. A legtöbb nőnek a terhesség folyamán enyhe pangás tapasztalható a veséjében a fokozott igénybevétel következtében. Nem nagyon lehet vele mit kezdeni, csak többet pihenni, és sok vizet inni. Az állandó szájszárazság és gyakori szomjúságérzés hónapokon keresztül elkísérheti a nőket, miközben testükben növekszik magzatuk.

„Uram, adj nekem olyan vizet, amitől sohasem szomjazom meg többé!” – kéri Jézust az asszony a kútnál.

Mire szomjazik ez a nő, aki éppen a hatodik párkapcsolatát gyűri? Már hozzá se ment a férfihoz, hiszen öt férje volt korábban – öt csalódás. Talán megértésre vágyik, odafigyelésre, kedvességre. Kölcsönös szeretetre, melyet úgy véli, férfitól kaphat, számára nyújthat. De valamiért sohasem sikerül. Rendszeresen menekülőre fogja hát a dolgot, vagy éppen őt teszi ki az aktuális partnere. És most, íme, itt egy zsidó férfi, aki szemben a törvénnyel, nemcsak szóba áll vele, de olyan vizet ígér, amely örökre megoldás lehet a problémáira. Mit vár ettől a csodálatos erejű víztől? Gyógyulást? Megtisztulást?

Az anya és magzata vérét a vese tisztítja. Komoly igénybevétel ettől a mindössze kb. 10 cm hosszú szervtől. És mi tisztítja a lelkünket? Böjtben tartózkodunk bizonyos élelmiszerektől, tevékenységektől. Úgy mondjuk, ez szükséges a tisztuláshoz. A lemondás elkerülhetetlen. De miért kell lemondás a tisztuláshoz?

A vese kiszűri vérünkből a fölösleges anyagokat. Ha ezt nem tenné, vérünkben olyan szinten felhalmozódna a méreg, hogy belehalnánk. Ha egy kismamának nem működik megfelelően a veséje, az súlyos problémákat okozhat rá nézve, magzatára pedig egyenesen életveszélyt jelenthet. Van, amitől meg kell szabadulnunk, különben meghalunk. Úgy a testünk, ahogyan a lelkünk tisztulásra szorul. Testünkből távozik a méreg, lelkünk megszabadul a bűntől a gyónásban. Ha képesek vagyunk lemondani a bűnre vezető ösvényekről, magáról a bűnről.

Egyszer egy pap magyarázta a szamariai asszony történetét. Úgy beszélt, mint aki igen bensőséges viszonyban van ezzel a feslett nőszeméllyel. Felkeltette az érdeklődésemet, mivel különösnek találtam ezt a párocskát, aki a fejemben akkor megszületett. A pap ismerte ezt a nőt. Értette. Majdnem úgy, ahogyan Jézus. Aztán tovább beszélt, és megéreztem hangjában a szeretetet. Hogyan? Végül már nem tudtam különbséget tenni a nő és a pap között. De hiszen ez a férfi úgy beszél erről a nőről, mintha önmagáról beszélne! A férfiak nem szívesen azonosulnak nőkkel. Miért pont ezzel a férjfalóval? És miért pont egy pap?

Aztán rájöttem, hogy mindannyian szamariai asszonyok vagyunk. Szomjazzuk Jézus megváltását, a teljes megtisztulást. Különben elveszünk.