Igen, a nőiségnek van sötét oldala. Nem egy konkrét nő gonosz, bűnös vagy rossz, úgy ahogy van, abban az állapotban, amelyben van. Mindannyian követünk el bűnöket, még a legszentebb kinézetűek, a Teréz anyák, vagy a plébániai közösségek példaképei is. Nincs tökéletes nő, ahogyan nincs tökéletesen gonosz, máglyára való bestia sem – legfeljebb azok ideái léteznek.
De akkor miért jelennek meg az ilyen feslett nőszemélyek gondolatainkban, irodalmi és képzőművészeti alkotásokban, filmekben. Miért gondolunk valakiről rosszat az életben?
Nem azért, mert mi magunk tökéletesek vagyunk. Éppen ellenkezőleg. A nőstény ördög bennünk lakozik. Helyesebben, minden férfiben ott él valahol mélyen, a tudattalanja legalján. Ahogy nekünk, nőknek is részünk egy igazi hímnemű boszorkánymester. Persze, mi nem vagyunk ő, nem azonosulunk vele, és keresztényként még a leghalványabb gyanuját is igyekszünk elkerülni annak, hogy ilyen szörnyű lényekhez bármi közünk lehet. Hiszen mi magáért a Szűzanyáért lelkesedünk, hiszen a mi végső célunk maga Jézus Krisztus! A Sátán, a Kísértő tőlünk független létező, romlásunkra tör, de mi kitartunk és nem hagyjuk magunkat.
De akkor miért követünk el újra és újra bűnöket? Ki válaszol bennünk a kísértésekre? Ki engedi meg a bűnös gondolatok megjelenését? Ki folytat ádáz küzdelmet a lelkiismeretünkkel? Miként Isten szavára is van egy benső „érzékszervünk”, úgy a sátán hívására is válaszol bennünk valami.
Sajnos, az igazi bölcsesség, az igazi értelem nem érhető el olyan huszárvágásokkal, hogy hát, én bölcs leszek, és kész. Az első lépés éppen az árnyékunkkal való szembesülés, annak megértése, hogy létezik a saját sötét oldalunk. Ha ezt már felfogtuk, és Jézust követve – aki a pusztában ellent mondott a Sátánnak – szembenézünk vele, akkor megtapasztalhatjuk azt az ellenkező nemű lényt is magunkban, aki bizony sok negatív sajátossággal rendelkezik. Jézus nem menekült el a Gonosztól, hanem keményen megválaszolt a csábításaira. Aki folyton menekül saját maga elől, az mondhatja egész életében, meg a végső ítéletkor, hogy bocs, de én keresztény vagyok, és nem csináltam semmi rosszat…
Aki menekül saját maga elöl, az másokra vetíti ki a magában létező rosszat. Például, tisztességes keresztény családapa vagyok, de nem veszem tudomásul a saját szexuális késztetéseimet. Elmegy mellettem egy szép nő lenge nyári öltözékben, vagy a szemembe néz valaki, aki megtetszik, és akkor azt mondom: Aha! Ő a gaz csábító, távozz tőlem sátán! Távozz tőlem ember és minden vonzó nő! Micsoda bűnös perszónák!
Hát, ebből csak beszűkülés lesz, nem igazi megtérés. Ehelyett mondhatom magamnak: Ejnye, no! Hát megint előbújtál belőlem bestia? Ne gondold, hogy nem veszlek észre, és becsaphatsz! Nem fogok helyetted mást hibáztatni. Megfogtalak.
Van azért jó hírem is. Nemcsak gonosz archetipusok léteznek. Bennünk él a Szent ugyanúgy. Csak meg kell találnunk, miközben boszorkányok, csábító sellők, Lilithek állják utunkat, vagyis a férfiakét. (Nekünk nőknek meg van más). A férfiak női része, ahogyan a nők férfi oldala sokféle alakzatban jelenhet meg. Köztük igazán szép, erkölcsös, tiszta lények is léteznek.
És persze, ritkán, egy valós embert is megszállhat egy rossz szándékú képződmény…
Még egy szó Geréb Ágiról. Szobájában, minden bizonnyal, Bastet, az egyiptomi istennő szobra látható. A termékenység, az otthon, a tűzhely és a várandós nők védelmezője. Macska feje van, női alakja, esetenként terhesként is ábrázolhatták. Ősi, archaikus felfogása ez a reprodukcióra képes, életet adó nőiségnek. Ilyen szakrális szimbólumok is létezhetnek tudattalanunk mélyén, miként ókori vallásokban, képzőművészeti alkotásokban megjelenik. S még mennyi minden más! Jobb kibékülni velük, felvállalni őket. Nem mondom, hogy keresztényként faragott szobrokat készítsünk magunknak, csak fogadjuk el saját tudattalanunk képződményeit, hogy ezáltal megerősödve harcolhassunk az igazi Gonosszal.
Ahogyan a szülész társadalomnak is helyesebb lenne szembenéznie a lelkiismeretével. A világháborúk óta elmúlt évtizedekben kb. 6 millió magzatot gyilkoltak le, velünk nőkkel, és a (férfi) államhatalommal karöltve. Egy fél Magyarországot. Ez is a sötét oldalunk. Talán az egész nemzeté.