Mit hoztál az életembe?

baby2

A Waldorf iskolákba, a katolikus intézményekhez hasonlóan, a családnak kell felvételiznie. Az egyik elgondolkodtató kérdés a szülő számára a következő: “Mit hozott ez a gyermek az életedbe?”

 

Valóban, mennyire fogas, rafinált és egyben jogos felvételi kérdés ez! Hiszen egy lélek egész életét, személyiségét meghatározza, miként várják, miként fogadják ezen a világon, és az is, mit hoz ő az itt élők életébe. Eszerint, ha szeretnél megismerni valakit, akivel kapcsolatba kell lépned, értő módon nevelned kell, ne kérdezz senkit arról, hogy milyen is ő! Ne kérdezd, milyen tulajdonságokkal, sajátosságokkal rendelkezik! Ne kérdezd, mit gondolnak róla, milyennek látják mások! Kérdezd inkább a környezetét: mit hozott születése az ő életükbe?

Minden gyermek reménységet hordoz. A jövő lehetőségeit, kibontakozását, álmok megvalósulását. De ha szülőkként minden reményünket a gyermekeinkbe, ne adj Isten, egyetlen gyermekünkbe helyezzük, vajon mekkora terhet jelent ez majd számára az életben? És mekkora csalódást számunkra?

Vagy miként hat egy életre, ha nem várják, nem akarják, nem fogadják el igazán? Ha egy születés nagyon komoly megterhelést jelent a szülők, a család számára. Ha az anyának gyermekéről csupa komor dolog jut eszébe. Ha csak bajt, nélkülözést, viszályt, veszekedést hozott az érkezése.

Lehet egy gyermek nagyon másmilyen, mint amilyennek képzelték. Mit él meg akkor a szülő? Csalódást? Hogyan is helyes várni egy gyermekre? Ha semmit sem várunk? Ilyen nem létezik.

Talán mégiscsak az a legjobb, ha szembenézünk azzal, mit jelent számunkra a gyermekünk, mit hozott az életünkbe. Még akkor is, ha nem csupa szépet, derűset tudunk felsorolni a magunk számára. Akkor is, ha nagy nehézségeken kellett átküzdenünk magunkat. Jó, ha tisztázzuk minél hamarabb, mert jobb látni, mint vakon sodródni, és sodortatni egy másik életet saját tudattalan világunk áramlatain.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.