Babahumor, amin az egész család közösen nevet. Romhányis rigmusok. A férfi és a csecsemő találkozása a pelenkázónál. Élethelyzetek a fejlődő baba, a papa és a mama hétköznapjaiból viccesen. Mindez Varró Dániel kisgyerekeseknek szánt két verseskötetében. 

“Nem az összes étel kebel,

ebben bárhogy kételkedel.

S nem is minden kebel étel,

Apukádé pont kivétel.”

Mi – immár féléves csöppségemmel – túljutottunk ezen a fázison. Találunk azonban verset a nemsokára aktuális mellétáplálásról is: „Jön felém a kiskanál, rajta pép és miskanyál…” De ez már a második kötet (Akinek a foga kijött).

Kedvenceim közé tartozik a kötődő nevelésről szóló költemény, ami lehetne óda a hordozókendőhöz, ha a forma más lenne.

“A kötődő nevelésnek

folyománya az a tény,

hogy a gyermek leevődik,

ha nincs szalvéta fején.”

Nagyon mai. Nagyon nekünk szól. Eddig minden gyerekem Weöres Sándorral, Nemes Nagy Ágnessel, Kányádi Sándorral, Kormos Istvánnal, Marék Veronikával nőtt ki a kisgyerekkorból. Aztán folytattuk Janikovszky Évával. Ők kihagyhatatlanok, és már készülődnek a könyvespolcon… Ja, és a népi mondókák, versikék, dalok, mesék mindig örökzöldek.

Csak amikor már több kötetnyit tudsz fejből, spontán rímekben beszélsz a vacsoraasztalnál, (mondjuk ez sem rossz) és vágynál valami újra…Na, eddig ne várj! Az első kötet (Akinek a lába hatos) pár hónapos kortól mondogatható. Nyugi, nem kell hozzá nagy agykapacitás! Ezt senki nem várhatja az éjjel-nappal szoptató anyától. S nem utolsó sorban egy csecsemőtől. Varró Dániel sem teszi, viszont biztosan megnevettet, amire nagy szükséged lehet, ha már kicsit monotonnak érzed a mindennapokat.

És amin garantáltan kifekszik az egész család, az az Egyhanú ringató. Nálunk mindenkinek megvan a kedvenc hangzója. Itt ugyanis egy-egy versszak kizárólag azonos magánhangzót tartalmaz. „Önnön csökönyös kölykömön örökkön rökönyödöm…”, de a többi legyen meglepetés!