Géza és Gyöngyi régóta vágynak gyermekáldásra, de öt év próbálkozása eredménytelennek bizonyul. Gyöngyi jógázik, és egyre jobban elmélyül az ezotéria különböző ágazataiban.

Géza inkább az orvostudományban bízna. Ennek ellenére minden évben elkíséri feleségét a nyári jógatáborba, melyet a nagyra magasztalt mester magyar tanítványa vezet. Géza visszásnak éli meg a hazai gurut övező imádatot, tán egy valódi jógi nem követelne magának ekkora figyelmet. Miközben sátruk küszöbén békésen majszolgatja az előrelátóan becsomagolt kolbászt, a vegákat figyeli, amint napi gyakorlatsoraikat végzik. Ellenszenve egyre nő az álguru iránt, amikor azt családjával – feleségével és 10 éves kislányával – együtt körülrajongja a tömeg. Géza nem hívő ember, de gyermekkora néhány miseélménye nyomán halványan emlékszik még rá, hogy ekkora tisztelet nem jár földi halandónak.

A következő évben a jógacsoport vezetője egy magánál kb. 20 évvel, feleségénél egy tízessel fiatalabb nővel az oldalán jelenik meg a szokásos táborban.

– Megtaláltam az igazi lelki társam – ragyog a guru, miközben asszonya és kislánya a perifériára szorulva, látványos nemtörődömségtől és közönytől övezve szomorkodnak.

– Akkor most hazamegyünk, – néz Géza a feleségére – és többet ide nem jövünk.

Egy évvel később Gyöngyi bemutatja Gézának új barátját, Leót.

– Megtaláltam az igazi lelki társam. Ne haragudj!

Az igaziban, Géza tíz évvel korábbi önmagát véli felfedezni, bár a férfi idősebb nála pár évvel: hosszú haj és rock and roll. Úgy maradt hippi. Mi ez? Időutazás? – mereng Géza kesernyésen, miközben a válóperére ballag, és maga sem veszi észre: mosolyog. Mindig volt érzéke az iróniához.

Csak sport, semmi más

Saci és Gabó régi barátnők. Jógázni is együtt járnak. Fontos számukra a mozgás, a harmónia. Bár kissé komolynak és feszültnek élik meg a jóga órák hangulatát, és különösnek vélik, hogy egyes pózokat irgalmatlanul hosszú ideig kell megtartani. Mégis szorgalmasan és engedelmesen gyakorolnak. Jelentkezni szeretnének a nemrég meghirdetett nyári táborra is. Legnagyobb megrökönyödésükre a szervezők különböző perspektívából felvett, bikinis képeket kérnek tőlük. A barátnők egymásra néznek.

– Hát, akkor eddig tartott – mondja ki mindkettőjük gondolatát Saci, és nem csináltatnak magukról bikinis képeket.  

Évekkel később Saci megtudja Noelről, egyik művész barátjáról, hogy rendszeresen kijár az egyébként romániai szervezésű táborokba. A fiú bevallja, hogy a tantrizmus szexualitást felhasználó ágát gyakorolják ilyenkor, szent orgiákon. Búsan hozzáteszi, hogy felesége mennyire kevéssé képes felfogni ezeket a magasztos célokat.

– Gondolod, hogy a hinduk meg akiben ti hisztek, hozzátok hasonlóan értelmeznék a tantrizmust? – szegezi barátjának a kérdést Saci.

– Érdekes felvetés…

Nyitókép: innen