Gábor skizofrén lett – veti oda közönyösen Liza, amikor véletlenül összefutnak Budapesten egy villamosmegállóban.
Panni még sosem látott skizofrén embert, de azt tudja, hogy valamilyen komoly elmebajról lehet szó. Próbálja felidézni a négy évvel korábbi Gábor arcvonásait. Segítségképpen Lizára pillant. A lány arckifejezése hideg, érzelemmentes. Szőke, hullámos fürtjei egérszínűre fakultak, szépsége megkopott, és a szemei… Gábor szemei. A fiúban semmi megkapó nem volt hatalmas szemeit leszámítva, a testvérek ebben megegyeztek. Ovis korukban olyan gyönyörűek voltak, hogy képeslapot csináltak róluk, ami abban az időben ritkaságszámba ment. Liza megmutatta Panninak, amikor a lány először járt náluk. Gábornak kamaszként csúnyán pattanásos, koboldszerű arca volt, de ezt senki sem vette észre, akire ráemelte égszínkék tekintetét.
De milyen volt ő maga? Csak cselekvések peregnek le a lány fejében. Rengeteget bringáztak a Balaton körül, az Alföldön, a hegyekben. Kirándulások, bulik. Persze, a gitár, a piros elektromos, amelynek márkáját Panni sosem tudta megjegyezni, pedig menőnek számított. És a zenekar… – Miután elhagytad, nagyon megváltozott – folytatja Liza lassan, szemrehányástól mentes, színtelen hangon. Ó, persze, amikor elhagyta – veszi magára azonnal Panni, minden ok nélkül. Mert ha egy lány elhagy egy fiút, aki öngyilkossággal fenyegetőzik, és vagdossa az ereit, akkor mindenki azt gondolja, nyilván a barátnője az oka. De az már senkit sem érdekel, hogy miért. Béci, a ritmusgitáros tudta, mit művel Gábor a színfalak mögött, mákteától kótyagos fejjel, vagy részegen, amikor a rajongó lánykák felajánlkoznak neki. De Béci véleménye nem számított, mert világos volt, mennyire féltékeny a virtuóz szólógitárosra. A vak is látta, hogy vetélytársak inkább, mint barátok.
Virtuóz. Ez lehetne egy tulajdonság – kóstolgatja magában a szót Panni, miközben Liza arcát kémleli: vajon csak leplezi a ki nem mondott vádakat, vagy tényleg nem őt hibáztatja. Virtuóz? Nem, üres ügyesség csak, ötlettelen, minden kreativitást nélkülöző. Gábor sosem tudott zenét szerezni, csak lejátszotta a régi slágereket, igaz, remekül. A közönségnek meg olyan mindegy volt, mire őrjöng. Bár a fiúból nem lett sztár, a városi klubot azért megtöltötte a rajongók hada.
– Egy évvel később beszippantotta egy gyülekezet – teszi hozzá Liza fájdalmas-gunyoros hangon. Az első érzelmi megnyilvánulása az elmúlt percben, mióta beszélgetnek. Szóval mégsem ő a hibás, könnyebül meg Panni, mert bár különösebben nem érdekli Liza véleménye, akivel sosem lettek barátnők, mégis bántaná, ha őt gondolná bátyja megbetegítőjének. Más lett Liza is, kap észbe hirtelen, mivel már nem kell a saját sérelmeit dédelgetnie, és a másikra is oda tud figyelni. Elhízott, nagydarab most, pedig csinos lány volt. Igaz, nem tartozott a társaságba, mert mindig kissé sótlan volt, és túlságosan kényes. De a fiúk közül néhányan szívesen csókolóztak vele. Vajon ő hogyan él?
– Anyát is elvitte közéjük. Ő is megtért. Később talált magának ott egy férfit, aztán ketten elmentek Ausztriába – mesél tovább Liza, maga elé mormolva a szavakat, mint aki nem is a másikat akarja informálni, csak emlékezik.
– Katit? – döbben meg Panni, aki eddig meg sem szólalt. Az egyetlen családtag, akit igazán kedvelt, Gábor édesanyja volt. A mindig vidám, nevetős, viccelődő Kati, aki pont úgy nézett ki, mint a fia, női kiadásban. Sosem volt közöttük konfliktus, leszámítva azt az alkalmat, amikor a fiatalok szakítása után az asszony visszakérte Pannitól a fehér pulcsit, amit korábban ajándékba adott neki.
Nem tudja, melyik az a gyülekezet, amelybe Gábor bekerült, de nyilván egy szekta lehet. Nagyjából ennyit tud a vallásokról. És a szekták veszélyesek, mert kiforgatják magukból az embereket, akik megszakítják korábbi kapcsolataikat, és már csak a szektatagokkal érintkeznek. Sok hasonló esetről hallott.
Igen, Katit évekkel korábban hagyta ott a férje egy jóval fiatalabb nő kedvéért, aki biztos, ami biztos, gyorsan szült is neki egy gyereket. Gábor 16 éves volt, nagyon megviselte a válás. Panni akkor is érezte, hogy ők ketten nem illenek össze, és nem lesznek igazi páros. De sajnálta a fiút, meg valamiért ragaszkodott hozzá, ezért nem hagyta el.
– Anya boldognak tűnik az új élettársával, bár ritkán látom. Én itt dolgozom a fővárosban, ide is költöztem. Eladtuk a régi házat.
– Milyen orvos állapította meg, hogy Gábor beteg? – villan át Panni agyán a kérdés, és ki is szalad a száján. Érzi, hogy Liza sincs túl jó bőrben, és talán magáról kezd el beszélni. Ő pedig most már tudni szeretné az egész történetet. Elengedi a 4-es villamost.
– Pszichiáterhez vittük. Napokig, aztán hetekig csak bámult maga elé. Ha szóltunk hozzá, nem válaszolt, vagy Istenről kezdett beszélni, eléggé összefüggéstelenül. Mintha bemagolt volna egy szöveget. Úgy ismételgette, mint amikor elakad a lemez. Nem tudom, mit csinált a gyülekezetben. Eleinte pedig feldobott volt. Azt hittük, végre megtalálta a helyét. Nem is nagyon aggódtunk. Akkortájt vitte be közéjük anyát. Aztán lassan átalakult. A régi Gábor eltűnt, már nem az, aki volt.
József Attila ugrik be neki, akiről szintén mondják: skizofrén volt. De hogyan lehetne zavart egy olyan elme, aki meg tudta írni azokat a verseket? Panni sosem hitte el. Ahogyan Gáborról sem. Ez már megint valami orvosi izé… kategória, amibe próbálják betuszkolni az embereket, mert zavarja őket, hogy nem mindenki ugyanolyan – gondolja. Vagy mégis megbolondult? Esetleg vallási téboly vagy megszállottság? Ez jobban illene a blues bűvöletébe, a kábítószer és az alkohol mámorába menekülő Gáborhoz. Egy újabb őrület, amit Istennek neveznek. Frappáns megfogalmazás, mosolyodik el Panni, majd gyorsan ellenőrzi, észrevette-e Liza ezt a gesztust. Még a végén félreérti. De Liza nem figyel rá, ismét a cipőjüket bámulja.
És mi van, ha mégis a pszichiáternek van igaza? És ha együtt maradtak volna, akkor talán nem betegedett volna meg? Vagy most lenne egy skizofrén férje? Összerándul. Nem, nyugtatja magát, sosem volt ez komoly szerelem, ha egyáltalán az volt. Ebből nem lett volna házasság. Inkább kérdez.
– És a többiek? Tudják? – érzi, felesleges a kérdés. A társaság szétesett már korábban, a zenekar feloszlott. Nincsenek többiek. Dani meglátogatta. Ültek egymással szemben. Egyetlen szót sem szóltak. Aztán még egyszer-kétszer eljött. Más nem. Most vajon kivel él? Nyelve hegyén a kérdés, de ismét jön a 4-es.
– Itt a villamosom –, ugrik gyorsan. – Jó volt látni, és nagyon sajnálom, ami Gáborral… Szia, mennem kell! Nem teszi fel az utolsó kérdést. Nem szeretné tovább hallani.
Nyitókép: innen
Előző részek: