Még a nyáron került a kezembe egy Fejős Évával készített interjú, ahol a népszerű bestseller írónő 40. hetes terhesen arról a nevéhez fűződő programról mesél, amelyben édesanyák kiírhatják magukból, miért és miként szenvednek anyaságukban.
Igen, fontos, hogy ne fojtsuk magunkba frusztrációinkat. De anyának lenni valóban ekkora szívás? Az egyik anyuka ugyanis éppen ezt a kifejezést használta írásában. Amikor az interjút kézhez kaptam, megállapítottam, hogy minden szavával egyet lehet érteni.
Igen, az anyaság nehéz feladat. Megterhelő állapot már a várandósság ideje is. Majd a helyzet egyre fokozódik a gyerek megszületésével. Jönnek az éjszakázások a szoptatás miatt, hajnali ébredések, gyerekbetegségek. A kicsit ide-oda hurcolni magunkkal fáradságos és nyűgös elfoglaltság.
Igen, napközben egyedül otthon lenni a csecsemővel, kisgyerekkel rendkívül monoton lehet. Ha nincs körülötted másik felnőtt, idegölővé válhat a csend, a magány megbetegíthet. Közben azon gondolkozol, milyen jó a férjednek a munkahelyén, ahol van kihez szólnia, még akkor is, ha nem kedvel mindenkit. De jó volna legalább összeveszni valakivel!
Ha lenne kivel.
Igen, egy anyukának mindig van dolga, feladata, így alig jut magára valami ideje. Bezzeg a boldog gyermektelenek, akik színházba, moziba, koncertre járnak, utazgatnak, buliznak! Élik a kellemes és kényelmes életüket. Nincs más dolguk, mint a párjukkal vagy a barátaikkal eltölteni egy szép estét, miközben te szoptatsz és pelenkázol, és a kedveseddel legfeljebb a gyerekkád fölött válthattok érzelmes pillantásokat.
Sok mindenről szól ez az interjú, amivel egyet is érthetünk. Egyetlen dologról nem szól csak. A lényegről. Mert mindezek ellenére anyának lenni nagyszerű! Így, ezzel a kifejezéssel: nagyszerű. Nem könnyű, kellemes, szórakoztató, mulatságos, vicces, romantikus, gondtalan. Néha ilyen is lehet persze. Olykor. Ritkán.
Anyának lenni azért nagyszerű, mert a magad ura vagy. Bár egy csecsemő igényei határozzák meg az időbeosztásod, de ez a kicsi lény minden pillanatában tőled függ. Élete fizikai, lelki és szellemi értelemben is azon múlik, mennyire vagy jelen a számára. Nem leltem még ennél nemesebb feladatra eddigi életem során. Sem ennél nagyobb kihívásra.
Viszont nem találok szavakat arra a butaságra, amit mostanság főleg mi, értelmiségi nők teszünk. Elpazaroljuk a legszebb, gyermekáldásra adatott éveinket egy munkahelyen, ahol egy főnök dirigál nekünk, és teljesen lényegtelen dolgokkal foglalkozunk. Egyszerűen azért, mert erre szocializáltak bennünket. Féltjük a kis individuumunkat, a kis személyes életünket, mert azt tanultuk, hogy csak így lehetünk önálló egzisztenciával bíró, autonóm módon gondolkodó nők. Hát kitől szeretnénk mi függetlenedni? A saját szeretteinktől? És hogyan leszünk mi függetlenek? Úgy, hogy a férjünknek való engedelmesség helyett a munkahelyünkön jó eséllyel egy másik férfi fog bennünket egrecíroztatni? Ráadásul nem egy szeretetkapcsolatban hozunk áldozatot, hanem kiszolgáltatjuk magunkat.
Ha életet ajándékozni képes nő vagy, és magyar, akkor az a helyzet, hogy lehetsz bármilyen okos, tehetséges, szép, nagy munkabírású, a vállalat, társulat, iskola üdvöskéje, nem tudsz értelmesebb és hasznosabb dolgot tenni a társadalom számára, mint a gyermekszülés és gyermeknevelés. Ha nem teszed, pár évtized múlva nem nagyon lesz már kinek és kiért dolgozni.
Isten hatalmas kegyelme jóvoltából a nő képes továbbadni az életet. Mekkora ajándék részt venni a teremtésben, csak az tudhatja igazán, akit megérintett annak lehetősége, hogy kimaradhat ebből a nagy kalandból.
Kreatív feladatra vágysz? Tessék, alkothatsz! A legtermészetesebb, legegyszerűbb módon, mióta világ a világ. Nem szükséges hozzá más, csak egy szerető társ: férfi.
Kellene egy jó csapat, ahol nélkülözhetetlen vagy, és a többiek sem pótolható alkatrészek? Tégy érte, hogy neked is lehessen ilyen családod! Bárcsak együtt dolgozhatnál egy jó fej főnökkel, aki a javadat akarja, a legjobbat hozza ki belőled, nem használ ki, mindent érted és a közös mű érdekében tesz? Légy Isten munkatársa! Mindig, minden pillanatban hív Téged is!
