Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak… (Préd. 3,1-2.)
Tamara úgy dönt, nem vár tovább. Elege van az eddigi életéből. Igaz, még csak 15 éves, de ő már felnőttnek érzi magát ahhoz, hogy párkapcsolatban éljen a szerelmével. El is szökik vele egy idegen országba. Mivel valójában olyan sokat még nem látott az életből, hamar várandós lesz, és megszüli gyermekét. Szakmája nincs, saját és gyermeke megélhetése kedvese kezében van. Néha eszébe jut, esetleg ideje lenne tanulni valamit, de hát nem is beszéli az itteni nyelvet. Mindegy, majd csak lesz valahogy.
Ágota orvosnak tanul. Mindig lelkiismeretesen készül a vizsgákra, nincs is jelesen kívül más osztályzata. Természetesen az államvizsgáján is kitűnő eredményt ér el. Dolgozni kezd egy vidéki nagyváros kórházában. Először csak rezidens, de már készül a szakvizsgájára, épp olyan gondosan, mint az egyetemi évek alatt. A párkapcsolat még várhat, első a karrierépítés. Harmincéves, amikor az immár két szakvizsgával, több éves klinikai gyakorlattal rendelkező doktornő nagyszerű lehetőséghez jut: osztályvezető főorvosként tevékenykedhet tovább. Mindenki elismeri teljesítményét. Ő azonban a fővárosba vágyik. A családtervezésnek még nem jött el az ideje. Először jusson be egy igazán nívós kórházba. Harmincöt éves, amikor eljön a kihagyhatatlan alkalom. Végre letelepedhet. Talán ideje lenne egy tartós, komoly kapcsolatnak is. De valahogy nem jön össze. Senki sem elég jó. Már negyvenéves, amikor érzi, lassan kifut az időből, ideje lenne a gyermekvállalásnak. De nem sikerül olyan társat találni, aki gyereket is szeretne.
Bianka éli az életét. A szórakoztatóiparban működik. Váltogatja a partnereit, a munkáit, hol itt, hol ott keresi a szerencséjét. Aztán hazatér a mamahotelbe. Közel a negyvenhez elgondolkodik, talán ideje volna megállapodni, önálló életet élni. Zavarja, hogy az anyja házában nem a maga ura. Jó lenne egy saját család, gyerekek…
Jóska és Piri szeretik egymást, de fiatalnak érzik magukat a házassághoz. Együtt tervezgetik közös jövőjüket, boldogok. Összeköltöznek egy kis lakásba. Szeretnék berendezni, és legyen még egy autó is. Telnek az évek, de Jóska nem tudja rászánni magát a lánykérésre. Piri érzi, már ideje volna az elköteleződésnek, de ha finoman utal erre, merev ellenállást tapasztal párja részéről. Kell még egy nagyobb lakás, biztos egzisztencia. Piri sokat gondolkodik rajta, vajon igazán szereti-e Jóska, vállalhatnak-e közös gyermeket? Igazán vágyna már rá. Ismét évek telnek el. Piri egyre elkeseredettebben célozgat a gyermekvállalásra. Jócskán harminc fölött járnak, amikor a férfi beadja a derekát. Hónapok elmúltával már mindketten nagyon szeretnék, ha megfoganna az a baba, de nem. Keserves próbálkozások, sikertelenül. Lombikprogram, sikertelenül.
Bence csaknem hatvanéves, amikor nyugdíjazzák. Végigdolgozta az egész életét. Most végre hódolhat a régóta halogatott szenvedélyeinek, új hobbikat próbálhat ki. Elég a délelőtt közepén felkelni, nyugodtan megreggelizni, kávézni…Egy kora tavaszi, békés délelőtt lassan kászálódik ki az ágyból. Nehezen lélegzik, izzad, valami zsibbad, szorít, nyom a mellkasában. Nem tud lábra állni. Sebaj, majd elmúlik. Korábban is volt már hasonló. Talán orvoshoz kéne fordulni ezzel, még idejében. Fél év elteltével a boncolási jegyzőkönyv két, lábon kihordott szívinfarktust jelez.
Zsuzsa depressziós. Fizikailag korához képest jól van, de nem akar már élni. Egyre többször gondolkodik az öngyilkosságon. Mellette keményen iszik. Azt tervezgeti, majdcsak alkoholmérgezést kap. Vagy piásan kimegy az udvarra, amikor mínuszok vannak. Miért nem tud meghalni? Minek élni? Ideje volna már eltávozni ebből a siralomvölgyből.
Johanna haldoklik. Áttételes rákja van, szinte az egész szervezetre kiterjedően. Hetven fölött jár már, felnevelte a gyermekeit, látta megszületni és felnőni az unokáit. Eltemette a férjét. Valami mégsem engedi elmenni. Dolga van még, élni kell. A műtéttől idegenkedik, végül épp azért, mert nem tud még elbúcsúzni, beadja a derekát. Szervezete teljesen leépül. Csontsovánnyá aszik össze. Mesterségesen táplálják. De nem, még nincs itt az ideje…