Jó néha átkapcsolni egy másik világba, átlépni egy egészen eltérő univerzumba. De vissza tudsz még térni?
Észreveszed az évszakok változását? Sokan mondják, hogy gyerekkorukban még voltak évszakok. Valószínűleg akkor is néhány hétig tartott az átmenet télből a tavaszba. Csak gyerekként ennek minden pillanatát átéljük, míg a felnőttek hétköznapi rohanása közepette egy-két hónap elsuhan, miközben elolvad a hó, újra csicseregnek a madarak, kibújnak az első virágok a földből. Meg sem látjuk már a természet csodáit. Nem vagyunk jelen az időben, amelyben élünk.
Fel bírod még fedezni a környezetedet? Ahogyan a kisgyermek szemlélődik. Vagy már azt sem tudod, mit kéne látnod, ha körültekintesz? Nem látod a ragyogó vagy éppen szürke eget, a hegyeket, a fákat, a növényeket? Otthon vagy még a térben, amelyben élsz? Figyelsz még az emberekre, a legközelebbi szeretteidre? Úgy igazán. Elmélyedve a másik gondolataiban, személyiségében. Vagy élsz a napi rutint ismételgetve, belefásulva a napi teendők elvégzésébe?
Amikor nem vagy jelen az életedben, előbb-utóbb más ösvényekre térsz. Könnyű alternatíva a tv, és az internet, mivel olyan intenzív ingereket jelentenek, amelyek elűzik a közönyt és az unalmat. A világhálón sok ezer kilométert tehetsz meg, bárhová kalandozhatsz a Földön és azon kívül. Időutazásokon vehetsz részt a múltba és a jövőbe, sőt, soha meg nem történt, soha el nem érkező időkbe pillanthatsz, sosem létezett világokat ismerhetsz meg.
Az internetes kapcsolatok csalókák és veszélyesek. Hiszen az emberi kommunikáció túlnyomó része nem kimondott vagy leírt szavak által történik. Ha nem tudsz a másik szemébe nézni, nem láthatod a gesztusait, nem hallod a hangját, az információ leglényegesebb részeitől fosztod meg magad. Nem fogod tudni megállapítani a másikról, mennyire hiteles.
A Facebook-on felnövő gyerekek komolyan úgy élik meg, hogy amikor nincsenek fenn a közösségi oldalon, olyankor nem léteznek, nincsenek jelen a saját és a többiek életében. Ezáltal egész nap virtuális térben és időben mozognak, megfeledkezve a valóságról. Mert kivel találkozol a közösségi oldalon? Szerencsés esetben olyan emberekkel, akikkel egyébként személyesen is együtt lehetsz.
Az is klassz, ha tarthatod a kapcsolatot távolabb élő rokonaiddal, barátaiddal. Ilyenkor a személyes találkozások viszonyítási alapot jelentenek. Mivel már ismered a másik metakommunikációs jelzéseit, következtethetsz arra, hogyan is érez, miként reagál a mondottakra. De ha egy interakció kizárólag a neten történik, akkor komoly torzulásoknak van kitéve. Mivel egyedül a verbális kommunikációra számíthatsz, nincs visszajelzésed a másik érzelmi állapotáról. Lehet persze egyezményes jelekkel megmutatni a másiknak, miként is értesz egy mondatot: viccesen vagy épp ellenkezőleg, de az árnyalt kommunikációra nincsen lehetőséged. Márpedig a valós életben az érzéseink nem fekete-fehérek, hanem színesek, többértelműek, sokfélék egyetlen helyzetre nézve is. A másikat figyelve erről rengeteget megtudhatsz.
Ha azonban egy fantommal beszélgetsz, akkor egy idő után csak a saját elképzeléseidet vetíted az illetőre. A saját értelmezésed gondolod reálisnak, miközben a másik esetleg egészen másképpen látja a helyzetet. Ha két személy hosszasan ilyenformán beszélget egymással, egyszer csak olyanná válik a kommunikációjuk, mintha mindketten külön-külön önmagukkal beszélgetnének. A másik egyén saját maguk kihelyezett részévé válik.
Veszélyes játék, mert egészen távol kerülhetnek a valódi élettől. Különösen igaz ez a neten fűződő szerelmi kapcsolatokra, barátságokra. Hasonlóan realitásukat vesztettek lehetnek a neten verbuválódott közösségek. Főként, ha ezek célja valamilyen virtuális térben zajló kalandjáték, szerepjáték folytatása. Ilyenkor már a személyek valóságos volta is megszűnik, csupán a fantázia által megalkotott szereplők kapcsolódnak egymáshoz egy képzeletbeli térben. Ha erre valaki rákattan, ez azt jelenti, elmenekül a valóságból. Ami számára talán túlságosan szürke, nyomasztó, egyszerű, varázstalan.
Vagy csak nem vesszük észre a realitásban megbúvó titkokat, a másik emberben rejlő, és felfedezésre váró szépséget? Ha órákra elfeledkezve magadról és a környezetedről csüngsz egy virtuális térben, sosem látott, vagy egészen távoli emberek hétköznapjait figyelve, ha mások életét éled a magadé helyett, akkor lépned kell!
Menj ki a lakásból, és nézz körül! Harapj bele a frissen esett hóba, vagy simogasd meg az éppen kibújni készülő hajtásokat! Lépkedj mezítláb a füvön, temesd a lábad a homokba! Hemperedj bele az avarba! Tekints fel az égre, hunyd be a szemed, és nézz egyenesen a napba! Ha esik az eső, érezd az arcodon a cseppek hideg szurkálását! Éjszaka szemléld a ragyogó csillagokat, keresd meg a csillagképeket a mennyboltozaton! Lásd meg a melletted élő embereket! Nézz a szemükbe, merülj el a tekintetükben! Kérdezd meg a gyereked, mit játszott aznap! Kérdezd meg a társad, mi jutott éppen az eszébe, mire gondol, mi érdekli mostanában, mit olvas! Figyelj a szavukra, tényleg hallgasd meg őket! Vedd észre, milyen színes, csodákkal teli, érdekes, csábító és izgalmas a valódi élet!
