Vajon melyik kisgyerekes anyukának van ideje a nagyböjti elcsöndesedésre?
Idén ráadásul egybeesik az influenzás időszakkal, amikor a gyerekek hetekig is betegeskedhetnek. Még a nagytakarítás is hátra van. Mi lesz a belső tisztogatással? És hol van itt a csönd? Hallgatom az otthonunk esti hangjait. Csobog a víz, babahalandzsa szűrődik ki a fürdőszobából. Egyre több értelmes szó keveredik közé. Sőt, egy-két mondatfoszlány is. Milyen szép muzsika! Minden nap van néhány perc, amikor a kislányunkat fürdeti az apukája. Ilyenkor lehetek egy kicsit magamban. Mondjuk 15 percre. Apropó zene!
Fuvolafutamok áradnak a nagylányom szobájából. Ebbe olykor belesivít egy furulya, ha a fiam megelégeli a nővére gyakorlását. Tőle gyakrabban hallatszódnak változatos szerepjátékok kísérőhangjai, vagy egy ifjú harcművész üvöltései.
Szeretem ezt a lármát.
Jó figyelni a család hangjait. Boldogító ricsaj. Mert zajosak vagyunk így, együtt. Mindenki kifejezi magát, a maga módján, teszi a dolgát, él. Vajon Isten fülében miként válik összhangzattá, ritmussá az emberi tevékenység keltette hangzavar? És milyen cselekedetek hangoznak szépnek a számára? Egy anyuka mindennapjaiból is alkothat az ő elméje muzsikát?
Ritkán előfordul, hogy ledőlök valamelyik gyerekem szobájában, és nézem, ahogy tevékenykedik. Olyan jó csak úgy, bámészkodni, nem tenni semmit. A minap eszembe jutott, hogy ilyenkor lehetne imádkozni is. Elmondani egy tizedet. Valahogy mégsem jön össze. Pedig hozzászoktam a zajhoz. Néha azért jól jönne egy kis csend.
A férjem szerint annyira fog ez hiányozni nekem, amikor a gyerekek nem élnek majd velünk. Biztosan lesz olyan is. Hosszú távon úgy tervezem, hogy nagyböjtben lelkigyakorlatokra megyek majd. Amennyiszer csak lehet, misén veszek részt. Igen, igazi templomjáró néni leszek. Sokat fogok elmélkedni Istenről, az ő teremtett világáról. Rendszeresen olvasom az evangéliumot, és imádkozom. Sok-sok felajánlást teszek másokért.
Most, ahogy végiggondolom, kéne egy rövidebb távú terv is.
Talán abban az egy-két órában is felturbózhatnám a lelki életem, amikor a kicsim délben alszik, és én rendszerint főzök. Ilyenkor tényleg szoktam gondolkodni is, csak mivel annyi mindenen kell, gyakran elkalandozom. Most azonban, legalább a nagyböjtben Jézust illenék előtérbe helyeznem. Igen, már holnap így teszek.
Olyankor valóban csönd vesz körül, nincs babazene, mese, ének, és senkinek sincsenek különböző kívánságai, megoldandó problémái, kérdései, ne is soroljam tovább. Csak a saját dolgaim vannak, azokat meg eltolhatom. Mikorra is? Hát, jó, nem hezitálok tovább, Istenre bízom. Hiszen az én dolgom elsősorban az ő ügye.
