Ma megértettem, hogy számomra úton lenni fontosabb, mint megérkezni.
Eddig azt gondoltam, egyformán lényeges mindkettő. Amikor a családommal biciklizem, figyelem az elsuhanó tájat. Követem tekintetemmel az előreszáguldó nagyobbakat, és érzékelem a biciklimre felszerelt gyerekülésben csücsülő picurkát. Közben gondolkodom, álmodozom, tervezgetek. Sőt, beszélgethetünk is, és van, amikor énekelnem kell a kétévesnek. Úton vagyunk.
Egyszerre megérkezünk a rendeltetési helyünkre. Lehet ez egy tisztás az erdőben, magasles, játszótér a következő faluban, mező, mely megtagolja a szántóföldeket. Vagy pihenőfa, melyre gyerekeim felkapaszkodva, s ott elfészkelődve becsipegetik madárlátta elemózsiájukat. Ilyenkor mindig zavarba jövök kissé: „Na jó, itt vagyunk! És mi lesz most?” Biztosan vannak olyan emberek, akik szeretnek odaérni valahová. Sokszor én is örülök ennek, főként, amikor olyan helyre igyekszünk, ahol még nem jártam. Kedvemre való felfedezni az ismeretlent. Viszont a szokásos tájak már csak út közben jelentenek kihívást. Mert úton lenni változás.
A közös munkában is ezt a folyamatot élvezem legjobban. Szeretem megtapasztalni mások kreativitását, gondolkodásmódját, szívesen rácsodálkozom ötleteikre, és jó hozzátenni a nagy egészhez, amit én tudok. Régebben aggódtam azon, mi lesz a végeredmény. Aztán sokszor megtapasztaltam, hogy egyáltalán nem lett. Valami közbejött. Hajlamos voltam az egész folyamat értelmét kétségbe vonni ezért. Mára tudom, hogy minden csak addig tart, amíg tarthat, de addig nem értelmetlen. Addig tanulás, tapasztalatszerzés, haladás.
Jézus sokat utazott. Különböző emberekkel találkozott, és akikben látott szikrát, azt lángra lobbantotta. Csak evett-ivott, beszélgetett, gyógyított, imádkozott – egyszerűen együtt volt velük. Persze, Jézus különleges. Képes kétezer éve tenni ugyanezt. Ma is vándorol: veled, velem. Ha együtt indulunk, vagy összetalálkozunk, és közösen folytatjuk tovább, akkor velünk.
Nem tudom, mi lesz, ha egyszer megérkezem, nem tudom, hová vezet az utam. Biztosan nagyon felelőtlen vagyok, de nem is nagyon érdekel. Egyet tudok csak, amíg úton vagyok, Jézussal megyek.
