Macskamese

macskaportrk2 
Ahogy vergődni látom a gyönge kis testet, belém hasít a felismerés: valami végérvényesen elmúlt ebből a világból. Vétlen vagyok, mégis gyilkosság történt.

A pár hetes kis cirmost az anyja épp lehozta a padlásról. Egyszer láttuk, aztán eltűnt. Jó helynek érezte az autó kereke fölötti rést. A macskák kedvelik a szűk, sötét, helyeket. Nem tudhattam, nem láthattam. Kiálltam az autóval, és elgázoltam.

Fél órán keresztül ráz a zokogás. Mit tegyek? Mindjárt jön érte az anyja. Nem hagyhatom itt. Fogok egy ásót, sírgödröt kaparok vele a kemény földbe. Papírba göngyölöm a meleg testet. Eltemetem. Nem láthatja holtan az anyja. Inkább higgye, hogy elkószált, elhagyta a kölyke.

Nem fogja megtalálni. Istenem, nem fogja többé megtalálni!

A puha, szürke bundájú anyamacska hosszan hívogatja kicsinyét. Vajon a macskák mit éreznek, ha elveszítik a kölyküket? Ha nem is élik át a fájdalmat, a szervezetük biztosan felfogja valamiképp: hiába minden, kárba veszett a befektetett energia. Tartozom neki. Segítenem kell túlélnie a telet. Tavasszal ismét kiscicákat hozhat a világra, s valamelyest helyreáll a rend. A rend, amit széttépett az autó kereke. Összeszedek számára némi ennivalót a hűtőből. Ma este azt eszi, amit a saját gyerekeimnek is szánok.

A lányom négyévesen se gyerekre, se felnőttre nem reagált az oviban. Pedzegették, olyan fura, autisztikus tüneteket mutat. Kiderült, hogy láz, fájdalom nélkül lefolyó, idült középfülgyulladása volt. Fél éven keresztül alig hallotta a külvilág zajlását. Saját magába zárult. Miután megműtötték, minden apró neszre összerezzent. Visszahúzódóvá vált. Egyetlen igaz társául Zsömi cica szegődött mellé. Befogadtuk. Ő pedig meggyógyította kis barátját, aki sokáig állatorvosnak készült. Aztán a cica egy nap elment tőlünk.

De jött Kormi! Igazi cigánylány. Klautól, akkori serdülőcsoportom egyik tagjától kaptam: „Neveld fel, mert itt meghal, ahogy a testvérei! ” A csoport cicája tűhegyes karmaival, boszorkányos ügyességgel kapaszkodott fel nejlonharisnyás vádlimon: szemet le nem szalasztva. Olykor magamban is éreztem a mágikus erőt, amivel, ki tudja miként, hatni tudtam azokra a vad-szomorú szívekre.

Nyilas Nyáut a színjátszó táborból hozták haza a gyerekek. Micsoda kifinomult úriember, gondoltuk, amíg az állatorvos meg nem győzött bennünket – valójában hölgyről van szó. Aztán Landó kapitány, Tigrincs, Folti… Mind elhagytak legvégül. Szeretem ezt a macskaszabadságot.

Most Szeredás Emerencként etetem a környék cicáit, akik haszonélvezői a szürke bánatának, s az én vezeklésemnek. Egy rövidke élet megtanította nekem, hogy minden okozott kárért, fájdalomért, szenvedésért fizetnem kell. Nem, nem azért, mert Isten megbüntet. Inkább azért, hogy az összeroncsolt egészet újra megtaláljam, újra felépítsem, újjátegyem.
Vagy csak hagyjam, hogy mindezt Ő elvégezze a világban, bennem.

Nyitókép

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.