Türelmetlen ember voltam. Utáltam a várakozást. Rendelőben, boltban, piros lámpánál. Gyakran átrohantam az úttesten, autótülkölés kíséretében. Folyton szaladtam valahová: egyetemre, munkahelyre, találkozóra, haza. Villamos, metró, troli után. Meg akartam csípni az utolsó pillanatban. Nem akartam lemaradni, lassítani, megállni, várni. Nem akartam, vagy nem mertem?

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →