Épp olyan szakács vagyok, mint amilyen pszichológus. Általában nem szolgálok pontos receptekkel. Olykor azonban mégis kivételt teszek – mindkét területen.

Gyakran felmerül a szülőkben az a dilemma, vajon milyen értelmes közös tevékenységet találjanak ki, ha épp nincs módjuk vagy kedvük drága nyaralásokra befizetni a családot vagy a gyerkőcöket. Serdülőknél ráadásul az együtt eltöltött idő minősége egyre fontosabbá válik. Egyszóval nem elég csak úgy ellenni egymás mellett.

Aki itt van, mindenki húzza…

Talán elsőre nem tűnik nagy ötletnek, de az egyik legjobb szórakozás a közös munka. Persze lényeges, miként tálaljuk ezt a gyerek számára. Addig, amíg kialakíthatja saját veteményes kertjét, és a nehéz munkákhoz segítséget kap, vagy elkészítheti a megálmodott ételt, melyhez biztosítjuk az alapanyagokat, bizonyosan élvezni fogja az alkotás örömét. Sok gyereket izgalommal tölt el, ha szülei építkeznek, lakást felújítanak, fürdőszobát burkolnak, parkettáznak. Már egy tízéves is remekül tud téglát pakolni, és közben megélheti, milyen fontos, felnőtt feladatot lát el. A kényszer bármilyen formája viszont hamar kedvüket szegheti.

Ha úgy döntünk, beengedjük csemeténket a konyhánkba / műhelyünkbe / kiskertünkbe, akkor adjunk szabad teret neki! Míg a fiatalabbak szívesen belebújnak a kisinas vagy kukta szerepébe, a kamaszok önálló feladatra vágynak, és nem elégszenek meg annyival, hogy a felnőtt keze alá dolgozzanak. Érdemes a háttérből, szürke eminenciásként, láthatatlanul irányítani a folyamatot, nehogy gyermekünk a kudarc hatására veszítse el érdeklődését. Azonban kevésbé fontos mozzanatokat nyugodtan rábízhatunk a serdülőre, legfeljebb kicsit odakap a prézli, vagy szétesik egy-két gombóc.

Lefegyverző pizzaszeletek

Hétpróbás fiam hasonló adottságokkal megáldott osztálytársával együtt töltöttek el nálunk egy napot a közös táborozás előtt. A várakozás eleve fokozott kedélyállapotot ígért, melyet nem mérsékelt az egész nap zuhogó eső sem. Így a hangulat hamar tetőfokára hágott, mivel nem volt lehetőség levezetni némi kinti elfoglaltsággal. Senki ne állítsa, hogy az erősebbik nem legalábbis palánta korú képviselői ne lennének fogékonyak a konyhaművészet iránt! Azzal sikerült ugyanis megfékeznem a fiúkat, hogy mindenki megsüthette saját pizzáját. Odaadóan gyúrtak, főzték a szószt, nyújtották a tésztát, és rakták tele különböző, szabadon válogatott és variált feltétekkel. Az elkészítés és első kóstolás között húzódó két óra hossza tökéletesen feszültségmentesen zajlott. Igaz, utána muszáj volt egy szál gatyában kirohanni a még mindig szakadó esőbe és bőrig ázni, de addigra már túl voltunk a nehezén.

Csajos napok

Idén a nagylányom jóval több itthon töltött időt tervezett a nyári szünetre, mint korábbi években, amikor 2-3 táborba is elment a családi nyaralás mellett. Örültem a döntésének! Míg a fiúk távol voltak, jó kis csajos programokat ötlöttünk ki közösen, többnyire bevonva a család legkisebb hölgy tagját. A kihagyhatatlan erdei bringatúrák, valamint lányom új szerelme, a lovaglás mellett belefért a repertoárba a közös vásárolgatás, hajápolgatás, együttolvasás (Harry Potter négy), filmezés is. De különösen izgalmas volt a napi sütés-főzés!

Természetesen a női ízléshez közel álló ínyenc fogások is napirendre kerültek. Ilyen volt pl. a rántott camembert sajt sárgadinnyével. Ezt a gyümölcsöt egy alkalommal vanília fagylalttal is tálaltuk – desszert gyanánt. Készítettünk túrógombócot és hideg gyümölcslevest idénygyümikből. Ennek titka, hogy a gyümölcsöt csak legvégül – a fűszerekkel (fahéj, szegfűszeg, szegfűbors) felfőzött, majd vanília pudinggal és tejszínnel behabart – forró alap-lébe, főzés nélkül engedem bele, majd lehűtöm. Kánikulában szinte csak ezen élünk.

Az enyhe júniusi napok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy nagylányom megsüthette első önálló meggyes pitéjét és kuglófját. De a boszorkánykonyha rendes bűbáj fokozatát végül a fiam érkezésére és születésnapjára készített csokoládétortával nyerte el. Utóbbi a cukrásztudomány fortélyának mélyebb elsajátítását igénylő recept, melyet szívesen megosztok a finom házi tortákra vágyó olvasókkal.

Hozzávalók:

a tortalapokhoz:
8 tojás, 20 dkg porcukor, 12dkg finomliszt, 10 dkg főzőcsoki
a krémhez:
4 tojás (alaposan, mosogatószerrel megmosva!), 20 dkg porcukor, 20 dkg vaj (lágy, de nem olvasztott!), 10 dkg főzőcsoki

A sütőt 180 fokra melegítem, majd egy tortaformát kivajazok, lisztezek. A tojásokat sárgájára és fehérjére választom. A fehérjét cukorral krémes habbá verem. A sárgáját, a reszelt csokit, lisztet óvatosan hozzáadom. A masszát a tortaformában kb. 30-40 percig sütöm. Ezalatt elkészítem a krémet.
A tojásokat szétválasztom. A fehérjét a cukorral vízgőz fölött kemény habbá verem, leveszem, hűlni hagyom. A sárgáját vízgőz fölött, állandó keveréssel kb. két percig mártás sűrűségűre főzöm. Hozzáadom a krémesre kevert lágy vajat, vízgőz fölött megolvasztott csokit. (Vigyázat, összekeveréskor ne legyen túl forró egyik alapanyag se, különben folyni fog a krém, és később sem áll rendesen össze!) A masszát a habbal simára keverem, hidegre állítom.
A tortát kiveszem a sütőből, vízszintesen 2 részre vágom, a lapokat a krémmel megkenem, úgy, hogy a tetejére is hagyok befedéshez és díszítéshez.

Nem tömény, nem túl vajas, nem túl édes. Igazi nagyi tortája, amilyet csak letűnt idők paraszt-lakodalmain kóstolhatott az ember lánya!