Kísértet vagy a Szentlélek?

halal angyala
Tudjuk, hogy nincsenek kísértetek, de azért félünk tőlük.

 A gyerekek hisznek a felnőtt szavainak, de azok gyakran nem nyugtatják meg őket.

– A szellem ül az ágyam szélén, és engem néz.
– Mit akarhat?
– Nem tudom, félek tőle.
– Szerinted léteznek szellemek?
– Nem.
– És ki ül az ágyad szélén?
– Mondom, hogy a szellem.

A kísértet – a hiedelmek szerint – az élők között bolyongó halott ember lelke, aki nem talál nyugalmat. Ennek oka a saját halála körüli rendezetlenség. Erőszak áldozatává vált, és az elkövetőt kísérti, vagy elvégezetlen feladata maradt a Földön, és amiatt jár vissza. Léteztek olyan afrikai törzsek, ahol az öngyilkosság a bosszú legsúlyosabb eszközének számított, hiszen a halott személy később folyamatosan kísértette azt, akitől a sérelmet elszenvedte életében.

Kísértetek mégiscsak léteznek. Ha nem tudunk békében meghalni, akkor visszajáró lélekké válunk – szeretteink számára. Nemrég egy kislányt kezeltem, aki súlyos betegséget követően elveszítette anyját. Az asszony küzdött az életéért, de az elkerülhetetlen vég idején nem tudott a jó halál állapotába jutni. A halálos ágyán arra kérte férjét, hogy ne vigye ki a temetőbe, ne temesse a földbe hamvait, hanem őrizze otthon. A gyereknek azt mondták, hogy anya most is közöttük él, beszélgethet vele, jelen van. A kislány teljesen összezavarodott. Boszorkányoktól kezdett félni, akiknek hatalma legyőzhetetlen, mindet, és mindenkit megsemmisítenek, és akikkel szemben nincs menekvés. Az apának visszajeleztem a kislány állapotát. Mélységesen megharagudott rám. Hiszen ő csak elhunyt felesége utolsó kívánságát teljesítette.

Jézus a kereszten, kínszenvedései közepette elbúcsúzott édesanyjától és szeretett tanítványától, Jánostól, akinek a gondjaira bízta Máriát. Mert az élőknek tovább kell küzdeniük a Földön, beteljesíteni saját sorsukat és küldetésüket. Aki meghalt, már nem ura életének, aki él, annak még feladata van.

Egy asszony az összes hallottja urnáját otthon őrizte, majd amikor férjét elveszítette, őt is a házilag kialakított szentélybe helyezte. Gyermekének annyit mondott, hogy apja meghalt. Hároméves kisfia zavart állapotba került, hiszen érthetetlenné vált számra, hol lehet az apa, mi történt vele, és vajon miért tűnt el egyik pillanatról a másikra az életéből. Ennyi idős korban a hálál csak egy szó, melynek értelmet az emberek viselkedése ad. A gyászfeldolgozást segítik azok az évezredes rituálék, melyeket a halott ember körül végeznek az itt maradottak. A szertartások, a temetés mozzanatai a felfoghatatlan tudatosítását, és a végső búcsút teszik lehetővé.

A Jézus halála körüli események részletesen le vannak írva a Szentírásban, szavahihető szemtanúkkal, akik maguk is részt vettek a sírba helyezésben. Mert a halottakat el kell temetnünk, hogy ők is, mi is békét lelhessünk.

Sok szülő meglepődik, amikor szorongó, szomatikus tüneteket mutató gyereküknél kiderül, hogy a felnőttek fel nem dolgozott gyásza állhat a hátterében. A kisfiú, akinek a szellem az ágya szélén csücsült esténként tudta, hogy nagyapja már nincs közöttük. A temetésen is részt vett, megemlékeztek a halottról. Szülei azonban képtelenek voltak elengedni a szeretett személyt. Így ő jelképesen a Földön rekedt, nem juthatott a túlvilágra. Szomorúan nézte a kisfiút éjnek idején, aki reggelre mindig bepisilt.

Jézus halálát, majd sírba helyezését követően föltámadt. Tanítványainak számos bizonyítékkal szolgált erre, hogy higgyenek benne, és folytassák művét. 40 nap elteltével azonban, látható jelekkel kísérve fölment a Mennybe. A régi hagyomány szerint a szigorú gyász ideje hat hétig tartott. Ezalatt a gyászolók mindenféle módon megélték, és a külvilág felé is kifejezték, kifejezhették gyászukat. Majd lassan visszatértek hétköznapjaik – immár a halott személy nélküli – felépítéséhez. Mert Jézus meghalt és föltámadt, mégsem maradhatott az élők között, az Atya máshol készített helyet a számára.

Az apostolok rettegtek Jézus nélkül. Nemcsak életüket féltették. Nehezebb volt elviselniük annak tudatát, hogy mostantól maguknak kell nemcsak túlélni és vegetálni, hanem megőrizni, kibontakoztatni, továbbvinni, átadni a hitet. Áramoltatni az életet és a szeretetet a világban a Jézus személyében testet öltött szeretet nélkül. A tanítványok alkalmatlannak érezték magukat, és valóban azok is voltak. Ám Jézus elküldte a vigasztalót, a Szentlelket, aki erővel töltötte be szívüket, és képessé tette őket erre a feladatra. Mert aki meghalt és eltemették, föltámadt és a Mennybe ment, végül Isten Szentlelke által egyesült szeretteivel, akiknek örökké szívükben él.

Isten adja meg mindnyájunknak a jó halál kegyelmét, a föltámadást és az örök életet a Mennyben, szeretteink körében! Ámen.

Kép:: Evelyn de Morgan: A halál angyala (1890)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.