Kockás ingben

kockas-ing
Egyetlen kockás ingem van. Az sem az a favágó stílusú, amit a serdülők hordanak, inkább az elegánshoz közelít. Ha az ingek beszélni tudnának, kikérnék maguknak azt az előítéletes megjegyzést, melyet egész fajtájuk volt kénytelen elszenvedni nemrég, s melynek kapcsán rögtön igyekeztek is felhasználni őket egy demonstráció jelképeként.

Aznap, az első szülővel, akivel találkoztam, összeöltöztünk. Mindketten piros alapon kockás inget és farmert viseltünk (talán azt sem kell mondanom, hogy a farmerek is széles skálán mozognak a szakadttól a többtízezer forintos márkás holmikig). Az ilyesmit mindig jó jelnek veszem. Annak idején, amikor a férjemmel randevúztunk, és már kezdtünk igazán egymásra hangolódni, képesek voltunk öntudatlanul összeöltözni. Sőt, mivel gyakran kaptam virágot tőle, nevetve állapítottuk meg, hogy még a csokor színe is harmonikusan illeszkedik aznapi toalettemhez.

Amikor két, a mindennapokban igazán választékosan, divatosan és koruknak megfelelően öltözködő kolléganőm jött velem szemben a folyosón, lazán, kockás inget viselve, akkor némiképp meglepődtem. Megdicsértem őket, milyen vagányul néznek ki, mire cinkos mosollyal válaszolták: „Te is kockásban?”

A nap közben felvillanó kockás ingek feltűnő gyakorisága gyanakvást ébresztett bennem. Elfogott az a bizsergető, kamaszos érzés, amikor egy csapat tagjaként kifejezhetjük az összetartozásunkat, hasonló véleményünket, gondolkodásunkat. Később az egyik tinédzser kliensem toppant be hozzám ebben az öltözékben, így fokozva tovább a felbuzduló, fiatalos pezsgést. Este a férjem felvilágosított róla, hogy önkéntelenül egy demonstráció részesévé váltam, mely folytatása a pedagógus társadalom tiltakozássorozatának.

Nem vagyok pedagógus, de évek óta közöttük dolgozom. Engem is érintenek azok a problémák, amelyekkel nekik kell szembenézniük. A Klik jelenleg százezer forinttal tartozik nekem. Háromgyermekes, dolgozó anyukaként nem esett jól karácsony előtt, hogy elmaradt az engem megillető juttatások kifizetése. Számos illetékes hellyel folytatott levelezés után ígéreteket kaptam, pénzt nem. A pedagógusok februári demonstrációi nem a fizetésemelésről szólnak elsősorban, sokkal inkább a közoktatás jelenlegi állapota ellen tiltakoznak. Pszichológusként egyenesen károsnak ítélem a gyerekekre zúduló tananyag mennyiségét, amely agyonnyomja a szabad gondolkodás, ötletesség, kreativitás, független személyiség kifejlődésének lehetőségét. A tanulók túlterhelése legpusztítóbb hatással a belső indíttatású késztetés, a tudásvágy, a világ megismerésére törekvés, a motiváció kialakulására és egészséges fejlődésére van.

Hogy az egészségügyben és a szociális szférában még rosszabb a helyzet? Itt is, ott is volt alkalmam dolgozni. Ami az orvosokkal történik ebben az országban, az számomra felháborító. Karácsony előtt pár nappal a négyéves lányomat sürgősséggel kórházba kellett szállítani, mert bekapott egy hányós-hasmenéses vírust, és hirtelen kiszáradás közeli állapotba került. Hamar kiderült, hogy a 40 fok körüli láz hátterében egy heveny középfülgyulladás is húzódik. A hozzánk legközelebbi kórházban három napig feküdt fül-orr-gégészeti kezelés nélkül, csupán infúziókat kapott a kiszáradás meggátlására. Nem volt ugyanis szakorvos, aki ellássa. Egy-két héttel korábban az osztály orvosai csapatostul távoztak az őket tárt karokkal váró, szakmájukhoz méltó fizetést és körülményeket biztosító, Európa szerencsésebb részén elterülő országba. Nekik ez volt a frappáns válaszuk.

Akinek a képzeletvilágában a bölcsész lányok még mindig hosszú szoknyát, a csóró TTK-s fiúk kockás inget és farmert viselnek, az valahol leragadt a hetvenes-nyolcvanas éveknél. A gondolkodása meg talán túlzott mértékben is a külsőségekre fixál, nem tűnik rugalmasnak, lényegre törőnek és problémamegoldónak. Pedig ezek a tulajdonságok elkerülhetetlenek a jó vezetéshez.

Ma reggel kaptam egy csomagot az egyik web-áruháztól, ahol még karácsony előtt rendeltem a serdülő lányom számára, de a küldeményt épp úgy nem kaptuk meg, ahogy a decemberi illetményem. Most viszont megérkezett a favágó stílusú, piros-fekete kockás ing. Hát, ezzel kicsit elkéstek. Vagy pont, hogy időben?

Kép

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.