“Öcsémnek jöttünk menyasszonyáért.
Mégpedig egy ékes drága tulipántért”
– így szól egy kikérő vers.
Ezen a hagyományos tavaszünnepen, a locsolkodás napján a magyar népművészet ősi motívumával, a tulipánnal foglakozunk. Hoppál Mihály szerint az ősi sziklarajzok és a mezopotámiai nőalakok stilizálódtak hosszú évszázadok alatt virágábrázolássá. A nőt rendszerint a tulipán szimbolizálta. A motívum népies elnevezése tulipánt.
A menyasszony ládájára is mindig festett tulipánt került.
A legkorábbi ismert tulipánábrázolás a Kr.e. 7. századból való. Egy dél-kaukázusi szkíta leletben aranyból készült pecsétnyomón öt tulipán van. A közel-keleti növénytermesztő kultúrákban a Kr.e. 3. századtól rendszeresen megtalálhatjuk ábrázolásait.
Általában a nőiséget, a szerelmet jelképezte, a piros tulipán kifejezetten az érzéki örömöket fejezte ki. Így szól a táncos népdal: “Hej-duj, dánom, / tulipánom, / gyönyörű virágom!”
A tulipánmotívum megtalálható egyes hun leleteken, s a honfoglaláskori karosi szablya és a levédiai kardmarkolat is tulipánsorral van díszítve.
Lükő Gábor szerint a kirgizek hímzéseinek és faragásainak máig legkedveltebb motívuma. Az udvarhelyi fedeles kapukon, más faragásokon és bizonyos indás hímzőmintáinkon szintén tulipán szerepel.
Varga Géza írástörténész szerint a tulipán az ősvallás égigérő fa-jelképe, a magyar nép az égigérő fát (azaz a Tejutat) az Istennel azonosította.
Az Attila kardjaként ismert szablyán és a magyar szent korona Szent Tamás-képének zománcos lemezén, valamint a nagyszentmiklósi kincs darabjain is indavégi tulipánok fordulnak elő. Ajtony címerén a hátsó lábain álló oroszlán mellső lábai közt piros tulipánt tart. A 12. századi esztergomi királyi kápolna (“ítélkezőterem”) oroszlános freskóján hármas osztatú indavégi tulipánok vannak. Mátyás király és Beatrix címeres tányérján, majolikapoharán és kelyhén tulipános a szegély. Az 1515-ből származó Jordánszky-kódex címlapján és Mátyás király Bibliájának bőrkötéses borítójának mind a négy sarkában van tulipán. Az ádamosi templom (1526) mennyezetkazettáin is sok szerepel. Brandenburgi Katalin 1626-1629 között készült díszruháján nyolc sorban tulipán díszítés látható.
1694-ből Bethlen Kata úrasztali terítőjén tulipán van a fogarasi református templomban. A csengersimai, csetfalvai , tákosi református templom mennyezetkazettái is tulipánnal ékesek. A keresztény szimbolikában a fehér tulipán a testi-lelki tisztaság jele. Az oszlopos fejfák és kopjafák faragott tulipános teteje az asszony vagy leány halottat jelöli. A csipkeverő és hímző asszonyoknak kedvelt díszítő eleme a csetneki, halasi csipkéken, a kalotaszegi varrottasokon, számos vidék írásos és úri hímzésein. A székelykapuk díszítésén, a korondi fazekas munkákon is feltűnik. Szerepel számos mesében, dalban, versben. Csak egy-két példa: Benedek Elek: Az aranytulipán, Gárdonyi Géza: Gyémántországban.
A tulipán (Tulipa) a liliomfélék családjának egy nemzetsége. Neve a perzsa „toliban” szóból származik, mivel alakja hasonlít az iszlám világban használt fejfedőre, a turbánra. A tulipánfajok nagy része Közép-Ázsiában él vadon, de őshonosak Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Távol-Keleten és Európában is. A Kárpát-medencében négy faj él vadon. Kr. u. 1000 körül már írásos feljegyzések említik. A későbbi időkben a törökök I. Szulejmán császár uralkodása idejében, 1500 tájékán már kísérleteztek is vele, számos változatát kifejlesztették.
Az Oszmán Birodalomban a tulipán volt az uralkodóház emblémája. A 16. század elején a bécsi udvar megbízásából az isztambuli nagykövet, Busbequis beszerzett hagymákat Törökországból, ő honosította meg a növényt Hollandiában. A tulipántermesztés nemsokára remek üzletággá fejlődött Németalföldön, a tulipán divatját később „tulpomániának” nevezték el. 1629-ben már körülbelül 1000 fajtát jegyeztek. Az értékesebb virághagymák valóságos vagyonokat értek. Egyetlen ritka alakú és különleges színű virág hagymájáért – mai pénzben számítva – akár hatszázezer forintot is megadtak. Magyarországon is a 16. század vége óta termesztik. Mára mintegy 3–4000 különböző termetű és virágú faját nemesítettek ki.
A virág a kék kivételével bármilyen színű és változatos mintájú lehet; még (csaknem fekete) sötét ibolya és zöld virágú fajták is vannak. Tobozszerű hagymájának oldalán húzódik meg a jövő évi kisebb tartalék- vagy fiókhagyma. A hagymából 2–6 széles, sima, húsos, megnyúlt levél közül tőkocsányon emelkedik ki általában egyetlen virága. A hat, harangként összeboruló színes lepellevél közül a külső három néha keskenyebb és hegyesebb, mint a belsők. Minden fajta tavasszal virágzik. Virága 10-11 óra körül nyílik.
Csanádi Imre versében velünk ünnepelnek ma ők is: a “délceg tulipánok, piros-sárga / sávjaikat gyújtva a világba: / hogy’ lobogtak mind-mind hogy’ nevettek / csókjára az örök Kikeletnek”!
Képek forrása: 1. kép: Antalffy Yvette fotója, 2. kép, 3. kép, 4. kép
