Anyák napjára – Orgona

vase-lilac-flowers-1280x1024 
“Orgona ága, barackfa virága/ 
Öltözzetek új ruhába, Anyák napja hajnalára./ Illatosan./ Zúgja az erdő, susogja a szellő,/ Üzenik az ágak, lombok:/ Légy Te mindig nagyon boldog,/ Édesanyám!”

A gyermekdal az anyukáknak, nagymamáknak, dédmamájknak, ükmamáknak szól anyák napján. Nem véletlen, hogy az orgonával indít, hiszen ilyenkor virul mindenhol ez a csodaszép virág!

Bár az orgona nem őshonos hazánkban, kedvező körülmények között annyira terjed, hogy az erdők szegélyét is ellepi gyökérsarjaival. Meszes, agyagos talajon érzi magát a legjobban, de a köves, napos domboldalakon is megél. Valószínűleg a Balkán-félszigetről származik, és onnan került Törökországba. Csak a 16. században figyeltek föl rá az ott járó kutatók; a szultán udvarából hozott orgona először 1589-ben virágzott a követ bécsi kertjében. Erősen őrizhették, mert csak sokára vált ismertté. Igazi “virágkorát” a biedermeier korban élte, amikor számos faja, fajtája, változata egy kertből sem hiányozhatott. Mostanában, amikor hajlamosak vagyunk a régi divatok fölelevenítésére, talán az orgona iránti nosztalgiánk is fölébred.

Az orgona latin neve a görög syrinx szóból ered, ami csövet, sípot jelent. A görög mitológia szerint Syrinx nimfa, Pán, a kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen elől menekülve, ijedtében karcsú nádszállá változott. A rettegett hangú Pán (aki puszta hangjával hadseregeket volt képes vakrémületbe kergetni) ebből a nádszálból készítette közismert sípját. Főleg a tavaszi nedvbőség idején hasonló sípokat lehet fabrikálni az orgona vesszőiből is. Valószínűleg innen származik – némi áttételezéssel – a magyar orgona név, amely a templomi hangszer sípjaira utalhat.

orgona2

“Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág…
fürtjeim lengetem,
i
llatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!”

(Várnai Zseni)

Az orgona név elég lassan nyert polgárjogot nálunk, korábban Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az 1807-ben megjelent Magyar Fűvészkönyben még lilának nevezte a mai orgonát – a török-francia elnevezése (leilak-lilas) után -, de ez a névhonosítás nem bizonyult eredményesnek, a szín viszont megőrizte a hangsort, s Csokonai óta visszacseng a szép dallamú női névben is: Lilla.

A közönséges orgona vagy májusi orgona, a Syringa vulgaris az olajfafélék családjába tartozó faj, 2-4 méter magas cserje, de céltudatos metszéssel kecses fává is nevelhető. A metszés voltaképpen már azzal elvégezhető, hogy a virágokat hosszabb-rövidebb szárral levágjuk a bokorról.

orgona3

“Bár holtra metszé kertész görbe kése,
Még édesíti a fanyar szobát,
S a hűs homályon úgy remeg tovább
Illatja, mint halk húrok reszketése.
Ám olykor egy-egy függöny rezge rése
A lila fürtön arany fényt dob át,
S felgyújtja, mint egy nagy, kevély opált,
Melynek szikrázva szédít színverése.”

(Tóth Árpád)

Ha azonban nem a vázában, hanem a kertben kívánunk örülni a szép orgonabugáknak, akkor elvirágzás után a virágzat maradványait vágjuk le, mert el is csúfítják a bokrot, és ha a növény a magok beérlelésére fordítja az energiáit, akkor a következő évben gyöngébben fog virágozni. A gazdag virágzást szolgálja a a váltómetszés. Az orgona jellegzetesen villás elágazású bokor, tehát mód nyílik arra, hogy az egyik ágat rövidre messük, a másikat pedig hosszabbra hagyjuk. Így a hosszú vesszőkből a következő évben virágot kapunk, míg a rövidebb vesszők hajtást fognak nevelni. Jó, ha tudjuk, dúsan elágazó gyökérzete sekélyen helyezkedik el a talaj felszíne alatt, és a talaj nedvességét mohón veszi föl, ezért egy jókora orgonasövény közvetlen közelében a többi növény kevesebb vízhez jut.

Általában lombhullató, olykor örökzöld levelei épek, ritkán szárnyasan osztottak, átellenes állásúak. Föltörekvő vesszőin csak a legfölső rügypárból fejlődik virág. A csészelevelek száma négy, a szirmok csővé forrtak, a párta sugaras szimmetriájú. A porzók száma kettő, a termés hosszúkás tok két magkezdeménnyel.

orgona lila2

Az alapfaj lila virágú, a kertiek színe a hófehértől a feketés-sötétliláig igen különbözőek. A virágok egyszerűek vagy teltek. A telt virágú fajták-különösen a fehérek- csapadékos időben hamar rozsdásodnak a sok apró szirom között megálló víztől. A fehér orgonával kapcsolatban babonák születtek: az angolok azt tartják, hogy fölbomlik az eljegyzés, ha a vőlegény fehér orgonát ajándékoz a menyasszonyának. A régi oroszok meg úgy vélték, rövidesen meghal az a beteg, akinek a szobájába fehér orgona került. Mindez bizonyára a fehér orgona erős illatával függ össze.

“…csak ez a csönd ujjong, dalol
– mint szerelmes lány mosolya -,
hogy május van, kacag a nap,
s lobog, lobog az orgona.”

(Szilágyi Domokos)

Képek forrása: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép

Kategória: To'Piro blog | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.