Hungarikumunk, az akác

akac1
2014-ben Hungarikummá nyilvánították az akácot. Hogy megkülönböztessék természetes erdeinktől a nem őshonos akácerdőt, a nyárasokkal együtt „kultúr erdők”-nek nevezik. Egy kis akáctörténet:

Az akác a Robinia a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába, a bükkönyformák (Faboideae) alcsaládjába tartozó növénynemzetség. Nem tévesztendő össze az akáciával, amely a kétszikűek osztályában a mimózaformák alcsaládjába tartozó nemzetség, mintegy 800 fajjal. Ennek legtöbbje Ausztráliában él, de sok nő Afrikában és Dél-Ázsiában is. Majd róluk is ejtünk szót az Akác 2.0-ban.

Érdemes először pillantást vetnünk a fehér akác meghonosításának európai és hazai történetére.

akac2

Az akác fajok Észak-Amerika keleti részén és Észak-Mexikóban honosak, de betelepítették a mérsékelt öv számos további részére, így Európába, Dél-Afrikába és Ázsiába is. Európába az 1601-1635-ös évek között került át.

Rapaics Raymund „A magyarság virágai” című könyvében a következőket írja: “Valószínű, hogy az angol W. Parkinson hozta magával az első akácmagvakat, aki még a XVI. században kétszer is járt Észak-Amerikában.” Mások szerint Jean Robin francia botanikus vagy a fia ültette először a Pennsylvaniából hozott csemetét a párizsi királyi füvészkertbe, mindenesetre Linné róla vette latin nevét is (Robinia). Magyarországra a 18. században, Mária Terézia rendeletére telepítették a futóhomok megkötésére, ezért főleg az Alföldön, kisebb részt dombvidékeinken terjedt el. 1710-ben ültették el először Erdődy gróf pozsonyi kertjében.

Lombján fehéren ring a virág,
alatta csendes, puha a világ,
felette méhek donganak,
a kasba mézet róla szednek,
virágján néha megpihennek,
s ha jó vagy: mesét mondanak.

Ágán sok csúnya, hosszú tövis,
eldugva fészek – néha öt is,
s a fészekben dalos madár…
Hozzá ne nyúlj, mert kerted járja,
fiait férgekkel táplálja,
s nélküle üres a határ.

Akácból készül kocsi, szerszám,
ajtóküszöb és télre kis szán.
Mindenre jó a világon.
Kályhátokból ő zümmög éjjel,
a nyár melegét hinti széjjel,
ha szemedre száll az álom.
(Fekete István)

Krámer János György, a mindentudó katonaorvos Tentamante című könyvében 1735-ben már ajánlja fásítási célokra. Erdőnek először a hédervári Viczay gróf birtokán telepítették, majd a katonai kincstár 1750-ben a Komárom-Herkály erőd körül telepített 290 hektár akácerdőt, s ez az első olyan akáctelepítés, amelyről Magyarországon tudunk. Azonban a főúri parkokban már előbb is voltak akácok, a herkályi telepítéshez is Tatáról, az Esterházy-kastély parkjából hozták a csemetéket.

Egyes források arról tudnak, hogy az első példány 1710-ben került hazánkba. Mária Terézia erdővédelmi rendeletei szorgalmazták a fatelepítést, de sajátos módon a helytartótanács fűzfát akart a magyar Alföldre ültetni. A fűz a homokos, száraz talajon nem él meg, s így történt, hogy a már sok helyütt sikerrel megeredt fásítások mintájára a vármegyék és birtokosok az akácot részesítették előnyben.

feher-akac

Csapó József 1755-ben írt Magyar Kert című könyvében – „melyben mindenik Fűnek és Virágnak Neve, Neme, Ábrázatja, Természete és Ezekhez képest különbféle Hasznai, értelmesen megjegyeztettek” – még nem találunk egy sort sem az akácról.

Tessedik Sámuel szarvasi parókiájának kertjében Békés vármegye egyetlen akácfája árválkodott még 1768-ban, de a tiszteletes úr fél évszázados tevékenysége után a szarvasi határban már egész akácerdőkre tekinthetett.

A Városliget, az egykori Ökördűlő fásítását 1785-ben szintén akác- és eperfákkal kezdték. Diószegi-Fazekas Magyar füvészkönyve 1807-ben ezt írja róla: az ” Ákász, Robinia, Fejér ákász, Koronafa virága fejér, fája nagy. A rózsás ákász, a hispida a’ fejértől abban különböz, hogy Tserje. Tövistelen.”

Ez bizony nem valami bőbeszédű ismertetés, de egyrészt mutatja, hogy abban az időben már több akácfaj is volt az országban, másrészt a fehér akácnak alternatív nevei is voltak, tehát szélesebb körben ismerhették.

Ami az „ákász” nevet illeti, ez lehetett volna akár „agácafa” is, ha azt a bizonyos füvészkönyvet nem Debrecenben, hanem Székesfehérvárott írják. Fejér megyében biztosan ezzel a tájszólással mondták akkor is. „A magyarság történetével ugyan a kocsányos tölgy van a legszorosabb kapcsolatban, érdekes dolog, hogy magyar fának mégis a szil-, a dió- és az akácfát nevezik. Kanadában a múlt században kivándorolt elődeink mindenképpen akác-, meg eperfát akartak ültetni, hogy hazai környezetet teremtsenek maguknak. Herman Ottó, az első magyar természetvédő is magyar fának nevezte. Ez a szép jövevényfa a magyar Alföldet valóban új szépséggel, a virágzó erdővel tette gazdagabbá” – méltatja Magyar erdők című könyvében Keresztesi Béla erdőmérnök, erdőesztéta.

akac3

Az akácerdők telepítése egyre nagyobb méreteket öltött, hiszen gyorsan fejlődő, jó anyagú fa 1964-ben a magyar erdőknek már kb. 16%-át tette ki. A természetes erdeinktől való megkülönböztetés céljából a nyárasokkal együtt „kultúr erdők”-nek nevezik. Az akác magyarországi elterjedése az utóbbi száz évben gyorsult föl. 1885-ben az ország mai területét vizsgálva 24 ezer hektáron nőtt akácfa, 1920-ban már 110 ezer hektáron.

Bejutott a városokba is, édes illata mindenfelé árad májusban.

Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok,
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát,
higgyék örök az ifjúság,
Üllői-úti fák.
(Kosztolányi Dezső)

1963-ban érte el a 154 ezer hektárt. Ezután elterjedése új lendületet kapott, 1992-re 268 ezer hektárra nőtt az akácerdők területe, 2014-re pedig csaknem újra megduplázódott, már 463 ezer hektárt borít akácerdő, ezzel a magyarországi faállomány 24 százaléka akác.

Magyarországon így már több akácos van, mint Európa összes többi országában együttvéve. Természetes kártevője Európában gyakorlatilag nincs, ezért számos területen könnyen terjedő özönnövényként tartják számon. Ugyan a fehér akác invazív növény, ám teljes kiszorítása igazán szükségtelen lenne.

Káros minden olyan, a közelmúlt vitájában elhangzott megnyilvánulás, amely a fehér akác „teljes magyarországi kiirtásának gondolatával riogatta és befolyásolta a közvéleményt”.

Azt szeretnék, ha „hosszútávú és széleskörű érdekek figyelembevételével, valamennyi felet bevonva határozzák meg azokat a tájakat-területeket, ahol a fehér akác termesztése indokolt, és nem jár különösebb ökológiai kockázattal és gazdasági veszteséggel, sőt jelenléte fontos.”

Jövő héten arról írunk majd, hogy mi mindenre jó az akác!

Fotók: Antalffy Yvette, a rajz forrása

Kategória: To'Piro blog | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.