Tiszta, derült az ég a hullámzó, sárguló gabonatáblák fölött, szélükön minden kis légáramlatra megrezdülő, sötétkékes, lila virágok.
Mintha a levegőben repülnének, mintha valóban sötét madárlábak libbenése lenne, vékony kocsányuk csak közelebbről látszik.
A gabonaneműekkel együtt került hozzánk ez a különös növény, a Mezei szarkaláb (Delphinium consolida, illetve a kerti Delphinium Ajacis). A delphinium nevet azért kapta, mert bimbója a delfinhez hasonlít, a consolida név pedig arra vonatkozik, hogy nedve a sebeket gyorsan összehúzta, vagyis konszolidálta, megerősítette. Az egynyári szarkaláb a boglárkafélék családjába tartozó, szálas, fonalas lombú gyomnövény.
Dűlőutak mentén, parlagokon, vetések szélén, tiszántúli tájainkon nagyobb csoportokban nyár elejétől késő őszig virít. Európában a mediterrán térségtől Skandinávia déli részéig, egész Kis- és Közép-Ázsiában őshonos, míg Észak-Amerikában behurcolt, terjedőben levő faj. A szántóföldeken használt gyomirtó szerek miatt állományai jelentősen csökkentek.
Keskeny, fölfelé egyre jobban egyszerűsödő levelei kis felületükkel igen jól példázzák a párologtatás csökkentésére irányuló berendezkedést. A virágok laza fürtöt alkotnak. A bimbók fölfelé irányulnak, hosszú sarkantyújukkal és halvány színükkel keltik föl a figyelmet. Öt csészelevelük közül a legfelső kettős és egymásba tolt sarkantyúban folytatódik. A méz a kisebbikben, vagyis a belsőben halmozódik fel. Azért kell a mézet kettős lakat alatt őriznie, mert nélküle nem tudna eleget tenni fajfenntartási kötelezettségének. A sziromlevelek előrefelé sisakszerűen összenőnek, rajta akkora háromszög alakú bejárattal, amekkora a poszméh feje. A porzók portokjai elállják az utat a mézet rejtegető sarkantyúhoz. A rovar hosszú nyelvét ennek aljáig nyújtja. Közben feje érintkezik a portokokkal, és teleszóródik virágporral, amit átvisz a szomszéd virág bibéjére.
Gyógynövényként is szolgál: leveleivel sebeket, aranyeres csomót kezeltek, vizelethajtó, enyhe vérnyomáscsökkentő hatását is ismerték. Azonban minden részében mérgező alkaloidok vannak, magjai kivonatát rovarirtóként alkalmazták. De még a virágjával is csínján kell bánni, csak kis arányú alkotórésze lehet más teáknak. Régebben általánosan használt festékanyagát ma inkább csak biokozmetikumokban alkalmazzák, talán komoly összefüggésben a szem környékén az idő múlását jelölő, elágazó ráncokkal, a “szarkalábakkal”.
Ahogy a költő, Aranyosi Ervin írta:
Ha tükörbe nézel, mondd, mit akarsz látni?
Szemeden keresztül lelkedet csodálni?
Vagy az arcod nézed, keresed a szépet,
mennyi kedves nyomot hagyott ott az élet?
Szemeid sarkában sok kis szarkalábat,
mit sírás, s nevetés évek alatt vágtak?
Mára már az egész világon elterjedt dísznövény. Színválasztéka igen gazdag, kék, lila, rózsaszín, liláspiros és fehér. Sőt, vannak kétszínű, telt virágú hibridek is. Levelei erősen osztottak, amitől légiessé válik a növény. Az elegáns, akár 2 méter magasra megnövő, kék színű szarkaláb minden kert éke lehet. Ültethetünk csinos szarkalábat is, amely az egyméteres magasságot sem haladja meg. Hosszú idők óta használják vágott, illetve száraz virágként, csokrokban is remekül mutat, de nem árt tudni, hogy a virág minden része mérgező!
A szarkaláb nemcsak mint föltűnő szépségű kerti és kedves mezei virág foglalkoztatta az embert, hanem a varázslatban, a virágnyelvben és a hitregében is szerepelt. A titkos tudományok tana egykor azt állította, hogy az égitestek változása nemcsak az emberre, hanem a növényre is hatással van. Szerintük minden egyes szervünk, valamint minden növény más csillagjegy alá tartozik. Az a növény, amely valamely testrészünkkel együtt ugyanaz alatt a bolygó vagy csillagkép alatt áll, hatásos gyógyszere az illető testrésznek. A szarkaláb a csillagjósok szerint a vízöntő csillagképével függ össze, tehát megfelelő varázsellenes hatása csak akkor lehetett, ha a maga idején és pontosan az előírás szerint gyűjtötték.
A görögök regéje szerint jeleket láthatunk a Delphinium Ajacison, amelyek Ajax, a jeles harcos panaszos szavait jelzik, amikor a Trója előtt elesett Achilles fegyverzetét nem neki, hanem Odysseusnak ítélték, s az önérzetében sértett hős kardjába dőlt. A XV. és XVI. századi virágnyelvből sem maradhatott ki, a középkor szótárában a lovagiasságot és becsületességet jelentette, magas, sudár termete és sajátos sarkantyúja révén.
A lovagokhoz a vágyódó szerelem is kapcsolódik, Shakespeare Lóvátett lovagokjában is így tűnik föl, a virágénekek szereplőjévé is így válhatott a jóval későbbi időkben is:
Ej, haj, gyöngyvirág, / teljes szekfű, szarkaláb, / Bimbós majoránna! / Ha kertedbe mehetnék, / ha ott kertész lehetnék, / szívem megújulna…
vagy egy másikban:
Hej, tulipán, tulipán, / Teljes szegfű, szarkaláb, / Tele kertem zsályával, Szerelemnek lángjával”.
Horgas Béla a kissé komikus jelentéssel játszik el:
A szarkaláb egy kertben állt,
a szarka éppen arra szállt.
A szarka mondta: Csörr! Segíts!
A gazda üldöz, rejts el itt!A szarka, szólt a szarkaláb,
a szarkalábbal nem barát…
Mit ér a név, te névrokon?
Én rózsákkal barátkozom.
Képek forrása: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép
.jpg){kind=link}