Már kezdjük annyira belakni a lakást, hogy egyre több helyen van kosz, rendetlenség, azaz elpakolni való mindenféle.
Zseniálisan netező Roni húgom hívta fel a figyelmemet néhány éve (vagy csak tavaly?) a FlyLady programra, amivel már az előző lakásban szép eredményeket értem el, (de aztán tündér nagy-nagynénink, Ily néni adományaival okafogyottá vált a küszködés egy időre). Most viszont újult erővel és lelkesedéssel kezdem újra. Nekem ez a takarító nénis rendszer nem igazán válik be – a közbenső időben nagyon elhatalmasodik a tárgyak uralma. Úgy tűnik, hogy a szabályozott rend jobban segít nekem – bár természetesen munkásabb.
Így tegnap este elkészítettem a saját munkarendemet. Biztos, hogy még változni fog, de most nagyon örülök neki, és ma már be is tartottam! Nagyon tetszik, hogy bármikor vissza lehet csatlakozni, mert biztos lesznek nehezebb időszakok, és egy hónap alatt rend lesz újra.
Ezen a képen Ibolyának még magas a láza. A szomszéd gyerekekkel játszottak az egészségeseim a kertben, Ibolyka szigorú karanténban, bent mesét nézett. A kintiek a friss fűzfavesszőkből (Rózsa: “aranyvessző”) koronát, karkötőt és gyűrűt készítettek neki, és a lila akác magházaival díszítették. Olyan szép lett, nem? (A szemben lakó család – gondolom – igen gyakran elő fog fordulni a blogon. Rózsának Vöcsöktársa a nagyfiú, Botond, és a többi gyerek is (2 fiú-2 lány) nagyon aranyos, nem is beszélve a szüleikről, akik ritka rokonszenvesek nekünk. Zsófi (az anyuka) átjött segíteni kipakolni, és olyan beszélgetésbe keveredtünk az alatt a másfél óra alatt, ami messze van egy átlagos első beszélgetéstől. Nagyon örülök nekik. Lakik szemben egy nővérkém.) Most Ibolya után Rózsa beteg. Láza van, de ennek dacára nagyon jó a kedve. Aranyosak Tikával együtt is. Jó itthon lenni velük, kicsit talán nyugisabb is. Valami ilyesmire vágytam, hogy itthon legyek velük, egyszerűen együtt legyünk, hogy kicsit otthonosabbak legyenek a szobák, zugok, sarkok. Kezdenek kialakulni a közös játékok – pl. Tikával terepjárót gurítunk a szoba egyik végéből a másikba, vagy bebújnak a legkisebb szobába játszogatni, sőt, van egy titkos hely, amit én nem is tudhatok meg, hogy hol van. Rózsa csinált szép képeket rólam és Tikáról, ahogy olvasgatunk. Kíváncsi olvasók megtudhatják, hogy milyen színű a falunk a nappaliban:-) (Ígérem, lesznek rendes képek is a lakásról… valamikor…)
Gyönyörűen nyílogat a kert! Persze még nem tudom, hogy hol mi lesz, de ígéretes kis hajtások bújnak elő itt-ott. Négy hal is túlélte a telet, minden nap megnézem őket. Nagyon szeretem a kis tavacskát és azt a sarkot. Gábor és Rózsa kiakasztott szélcsengőket, és ma már valamikor hallottam is halkan megcsendülni.
http://cillamama.blogspot.com/