Egyik kedves játékom a várandósság elején, hogy magamnál hordok egy tábla csokit, hogy annak adjam, aki először átadja nekem a helyet valamilyen járművön.
Nos, örömmel jelenthetem, hogy a mai napon oda tudtam adni valakinek a csokit…, vagyis a második tábla csokit, mert az első valahogyan elfogyott mostanra 🙂
Nem is számítottam rá, mert csak az ajtó mellett sikerült megállnom. De már egy perc múlva szólt egy korombeli asszonyka, hogy üljek le nyugodtan.
A korábbi manócskáknál is mindig örültek, egyszer próbálta csak visszautasítani egy idősebb hölgy, de persze nem hagytam magam.
Szóval, jól kezdődött ez a napfényes, tavaszi nap.