Sokszor kérdezgetik tőlem kedves emberek, hogy hogyan bírom ezt a sok mindent. Hát most, jelentem, nagyon elfáradtam.
Kicsit a fejemre omlik most a sok kötelesség, megcsinálnivaló. A legveszélyesebb aktuális mumus természetesen a rendrakás, hiszen húsvéthétfőre össze kéne valahogy rendezni a lakást, és ez egyre nehezebb feladat ezzel a pocakkal. Utána következik a disszertáció, amivel el szerettem volna már készülni, de kénytelen vagyok ráhúzni még két hetet kb., és már nagyon nehezen bírom. Harmadik az üldögélés, fáj a derekam, időnként görcsölget a hasam, nem lelkes a nem szűnő terhelés miatt. Azt hiszem, gond nélkül tudnék aludni most egy-két napot.
Ma megkezdődött a tavaszi szünet, az ovisok még elmentek az óvodába, hogy a nagyok kicsit nyugodtan „nagyoskodhassanak” itthon. Ennek örömére Rózsa lasagnét főzött. Nagyon finom lett. Én pedig természetesen dolgoztam közben, bár végül kénytelen voltam lefeküdni egy picit, mert időnként a szavak közben elaludtam.
Szóval, bocsánat, kedves Blogolvasók, vissza fogok térni…
Áldott Húsvétot!
Kép innen
