Nem tudom, láttátok-e az engem nem túl megragadó óriásplakátot a lila zsiráffal, ami nincs, és az élményekkel, amiket ígérnek a patcai Katica tanyán.
Nos, hihetetlenül jó hely! Mindenkinek, kicsinek és nagynak teljes szívvel, feltétel nélkül ajánlom! (Egyébként a honlapjuk is szuper!)
Kedves sógornőm jobbnál jobb ötletekkel, ajándékokkal és felfedezésekkel tud előállni, a Katica tanyáról is Tőle hallottunk először. Azonnal megragadott az elmesélése alapján is nagyon izgalmasnak tűnő hely, de csak kb. fél évvel később jutottunk el. Eredetileg több napos sátorozást terveztem, de mindenféle közbejött események, betegségek miatt végül úgy döntöttünk, hogy hajnalban lemegyünk, éjjel hazajövünk, a napot pedig ott tudjuk tölteni Patcán. Ez nem túl gazdaságos, és elég fárasztó is, de mivel egész nyáron tervezgettük, csak útnak indultunk.
Tényleg jó messze van, egészen kicsi utakon is mentünk a végén, gyönyörű horgásztavak mellett suhantunk el, és egy dimbes-dombos völgybe jutottunk, ahol végül megállhattunk.
A Katica tanya annyi felfedeznivalót tartogat, hogy a tíz és fél óra, mit ott töltöttünk, határozottan kevés volt hozzá!
De először az ideológiától. A Katica tanya elkötelezett híve az ökogazdálkodásnak, így a játékok nagy része nem fogyaszt energiát, és természetes anyagból készül. A felhasznált áram túlnyomó részét saját szélenergiából és napenergiából fedezik, lelkes szelektív gyűjtögetők akár a belépti díjat is fizethetik PET palackkal, papírral.
Az élménypark egyik része egy kis tó partján van, ugrálódombok, hatalmas labirintus, tutajok, pontonhíd, kis sziget a tó közepén, babaházikók pici csúszdákkal – azt sem tudtuk, mit próbáljunk ki először. A kiírások, használati utasítások nagyon lelkiismeretesek, és ráadásul kedves, pozitív, humoros hangnemben vannak megfogalmazva. A parti játék után mentünk a csúszdaparkba, ami a nagyokat a legjobban érdekelte. Háromféle nagy csúszda volt, egy hullámos, szivárvány csúszda, ahol egyszerre négy ember csúszhatott. A másik egy gyorsabb, kék csúszda, az alján labdatengerrel, a harmadik pedig az igazi sztár, egy “szabadeséses” piros csúszda, aminek a tetején tényleg zuhan egy kicsit az ember, de aztán olyan lágyan érkezik a csúszdára, hogy egy gyors röppenéssel lesiklik az aljára. Ennek két magassága van, és megdöbbentő módon a végén már Tika is le mert rajta csúszni. Ötévesen szülői engedéllyel már próbálkozhattak rajta, egy darabig lógatni kellett, hogy ne legyen olyan nagy az ugrás, de aztán már egyedül is sikerül. Ehhez tartozik egy mászós játszópálya, rengeteg titkos sarokkal, váratlan felfedezésekkel, hintákkal, mászókákkal – a ezen én csak átszaladtam, mert Matyika után mászkálni csöveken, köteleken és mászókákon át… nem volt egyszerű. Egyébként itt volt egy kis problémánk: csak zokniban érdemes csúszdázni, nem csak a higiénia miatt, hanem azért is, hogy ne nyúzza le a gyerekek lábát a műanyag. Nálunk csak három pár zokni volt az öt gyerekre és rám. Óriási szerencsére – köszönöm, Uram, hogy ilyen rendetlen vagyok… – volt a feneketlen, mindent rejtő táskámban még két pár zokni, így csak egyet kellett cserélgetni alkalomadtán.
A domb tetején felépítettek egy lovagvárat eredeti tervek alapján, ahol különböző kínzóeszközöket lehet kipróbálni, ki lehet kukucskálni a toronyból, és különböző táblák is vannak a várbeli és vár környéki életről.
A dombról lefelé sétálva egyik oldalon homokozók vannak markolókkal, majd egy ismeretterjesztő pajtába érünk, ahol a környezetvédelemről, energiamegóvásról lehet olvasgatni óriássakkozás vagy puzzle-rakás közben. Mellette kimustrált munkagépeket próbálgathatnak a kis munkások. Szemben vannak az állatok, akiket meg is lehet simogatni, be lehet hozzájuk menni. Malacok, galambok, nyulak, borjak, tengerimalacok, kecskék, ilyesmik várják a simogatókat. Mellette egy nagy fajátszótér van, gokartpálya lábbal hajtós járgányoknak, és a szalmával borított Hancúr-pajta.
Azt hiszem, ez még leírva is hosszú – hát még mindent végigjátszani!
És akkor még nem is említettem a látványfejést, a hordóvonatot, és még egy csomó mindent.
Mindenki, Matyika is nagyon jól érezte magát, és bár a hazafelé út is nagyon hosszú volt, alig várjuk, hogy újra eljussunk oda! Ráadás ajándéknak még almát is kaptunk az útra.
Köszönjük! Nagyon jó volt!
