Az világos, hogy a diszkókban a lányok leszbinek mondják magukat, amikor a pasikat le akarják rázni. De vajon tényleg vannak leszbi csajok? Ismertek valakit, aki komolyan nyomatja a leszbi szexet is? Vagy legtöbben csak divatból művelik? Szerintem nagyon gáz ez az egész, és ennek semmi köze a liberalizmushoz!

– Anya, mit szólnál, ha bejelenteném, hogy leszbikus vagyok?– nézett rám nagy szemmekkel Milla egyik nap, amikor hazajött az iskolából.

– Tessék?! – az én szemem is elkerekedett.

– Ne ijedj meg, nem vagyok az!

– Akkor?

– Csak ismerek valakit, aki az.

– És?

– Nem meri elmondani a szüleinek. Azon gondolkozom, hogy én sem merném neked elmondani, apának inkább.

– Félsz tőlem?

– Nem. Csak ismerem a nézeteidet.

– Nekem is van homoszexuális barátom.

– Tudom.

– Azt látom rajta, hogy nem boldog. Találkoztam leszbikus lányokkal is, ők sem tűntek valahogy boldognak. Inkább nagyon is szomorúnak. Ki az a lány?

– Nem mondom meg. Tizenhat éves, de ne találgass! Úgysem mondom meg! Szerencsére engem nem vonzanak a lányok, sokkal inkább a fiúk. A sítáborban is volt egy fiú, akivel tök jó volt beszélgetni. Csak Inez mindent elrontott, mert odament hozzá, hogy tetszik-e neki a Milla? Na, a fiú zavarba jött, és azt válaszolta, hogy dehogyis! Aztán, amikor biliárdoztunk, én is odamentem hozzá, hogy nehogy azt gondolja, hogy nekem ő tetszik, ez csak az Inez magánakciója volt. Azt válaszolta, hogy nem is gondolta. De utána, amikor elmentem mellette, sokszor hozzám ért. Csak úgy véletlenül. Nagyon helyes… Mutassak róla fotókat? Tegnap, amikor rossz kedvem volt, megkérdezte a Robi, hogy mi bajom van. Semmi, válaszoltam, ez olyan lányos dolog. “Szerelmes vagy? Az Andrásba?” “Honnan tudod?” Meredtem rá, mert tényleg, honnan tudja!? “Á, nagyon látszott a sítáborban, hogy bejön neked.” Na, szóval nem vagyok leszbikus.