Majdnem meghaltam

zsu_blog_9

Tudom, hogy már tavasz van, de nem akartam neked korábban elmondani, mert féltem, hogy ideges leszel.

 

 

    Még sieléskor történt. Úgy volt, hogy mentünk lefelé a hegyről a fekete pálya mellett, ahol oldalt, az erdősávnál van egy üres rész. Petivel és Marcival voltam, és akkor leültünk egy kicsit, néztük a táját. Jó volt ott ülni, szikrózóan sütött a nap, behunytam a szemem a napszemüveg alatt. Arra gondoltam, milyen jó, hogy itt lehetek, mert apának van pénze, és be tudott fizetni minket. Most olyan nagy a szegénység, hogy már egy csoport sem jött össze a suliból, annyian visszamondták. Hála járt át.

    És akkor egy nagy koppanás. Két német gyerek rajtunk ugratott át. Nekem a hátam érte az egyik síléce, kiszakadt az ovarálom, Petinek meg a sisakja behorpadt. Akkorát jajdult! Nagyon megijedtem! Elkezdtem németül kiabálni, hogy kapják be, meg ilyesmi, aztán fel is álltam, úgy ordibáltam, a Peti meg a Marci magyarul mondott mindenfélét. És képzeld el, a két német ahelyett, hogy odajött volna, és megnézte volna, hogy mi történt, bemutatott. Még ők mutattak be! Hát iszonyú dühös voltam.

    Petinek viszent ez egy figyelmeztetés volt, mert azelőtt ő ugratott át egy nénin, aki csendben üldögélt. A néni elesett. Eszébe is jutott egy fél óra múlva, hogy visszakapta.

    Pár centin múlott, hogy nem maradtam ott. Rajtam nem volt bukósisak.

    Képzeld, mi lett volna Peti koponyájából, ha rajta sincs.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.