Egy halott halála

Pablo-Picasso-Harlequin-and-Boy-163389

 

Huszonegy évvel ezelőtt hallottam róla először. Magas volt, vékony, arcán cinikus félmosoly, szeme szokatlanul kék, kezében cigaretta. Stoppolt.

Teri szintén. Odaállhatok melléd, kérdezte a barna lányt, aki bólintott. Hamarosan felvették őket, együtt érkeztek Szegedre. Vibrált köztük a levegő. Tibor, hogy hűtse testét, az akkor még egyetlen Tisza-hídról a vízbe ugrott. A lány a partról nézte.

Teri hamarosan állapotos lett, Tibor tisztességesen viselkedett, mint már korábban is egyszer. Lánya akkor már kétéves volt.

A házasságkötésük után a buli a tanyán volt, ahol Teri anyja korábban lakott. Ebben a kicsi házban folytatták közös életüket is a Kukovecz Nana utcai albérlet után, ahol Ármin már virgoncan mászott. A mindig mosolygós kisfiúnak csak akkor görbült sírásra a szája, ha apja részegen kiabált anyjával, ami egyre többször előfordult. Ilyenkor Teri menni akart, Tibor marasztalni kezdte. Néhány nap béke következett. Tibor abbahagyta a teológiát, postás lett a helybeli hivatalban, keresetüket a család Jugoszláviából átcsempészett konyak-árulással egészítette ki. Sohase buktak le a határon, igaz, kicsiben nyomták. Tibor egyre többet ivott, s egyre durvább lett, Ármin egyre többet sírt.

Teri szorongani kezdett. Vajon mi lesz, ha hazaér…

Aztán már nyáron is sapkát húzott, haját előre fésülte, ne látsszanak az ütésnyomok.

Nekimentem a szekrénynek, mondta zavartan, ha valaki rákérdezett. Sötét volt.

Egy tavaszi reggel, amikor a kert végében az almafa épp bontogatni kezdte szirmait, Teri rájött, hogy nem csak ő, de Tibor is boldogtalan. Különben nem inna. Nem verné. Csak a kétségbeesett ember küzd ilyen erőteljesen. Ez erőt adott. Levelet írt, majd egy hátizsákba bedobálta a legszükségesebbeket, karjára vette a hároméves Ármint, és kilépett közös életükből.

Tibor nem sokkal Teri távozása után ért haza, enyhén kapatosan. Éjszaka kártyázott, aztán egyik barátjánál aludt. Teri, kiabálta. A levelet csak délben vette észre, amikor felébredt. Riadt félelem járta át a testét. Sokáig kereste Terit, hónapokba telt, amíg egy albérletben rátalált. Teri akkor már mással élt.

Tibor Budapestre költözött, majd kibékült apjával, aki bevette vállalkozásába. Tibor gazdag lett. Toyota terepjáróval jött néha Árminért, és vitte harmadik gyermekéhez, aki időközben megszületett.

Sőt, Ármint egy évre magához is vette.

Aztán egyszer nem ment haza többé.

Egyesek hatalmas kártyaadósságról suttogtak, mások szerint a házassága volt romokban, voltak, akik azt állították, a maffia tette el láb alól.

A rendőrség sokáig kereste, végül az eltűnt személyek listájára került, néhány év elmúltával halottnak nyilvánították.

Egyik reggel Juli, Tibor húga a bátyjával álmodott, aztán kis idő múlva újra és újra.

Bizonyosan érezte, Tibor él. Fogott egy régi fényképet, kocsiba ült, és keresni kezdte.

Végül az egyik kocsmában valakinek ismerős volt a régi fotó.

Itt s itt lakik a Gábor, mondta a svájcisapkás öreg Tibor fényképére mutatva. Juli megtalálta a házat, becsöngetett. Egy kócos, gyűrt arcú fiatal nő jött a kapuba. Beengedte. Tikkasztó nyári hőségben a buja kerten keresztülgázolva lépett a hűs, erjedt alkoholszagot árasztó szobába.

Te itt?

Örülsz?

Hogy találtál meg?

Juli hosszan ölelte testvérét, akinek akkor már napi adagja négy liter bor és közel fél liter tömény volt. Beszélgetésükből kiderült, Tibor azon a hét évvel ezelőtti decemberi estén öngyilkos akart lenni. Felvágta az ereit, de nem vérzett el. Sokáig téblábolt, aztán stoppal feljött ebbe a faluba, ahol régi barátja lakott. Egy ideig nála dolgozott, aztán megismerkedett azzal a fiatal lánnyal, aki beengedte. A lány írt, ő is írni kezdett. A lány nevén jelentek meg írásai.

És Isten?

Hiszel benne? Kérdezte Juli. Bűnös vagyok. Kereső, mondta Tibor. Tudom, hogy van, mégis örökké kételkedem.

Juli hónapokkal később mondta el édesanyjuknak, hogy a fia, akit halottnak hitt, él. Fél évvel ezelőtt a húszéves Ármin is megtudta, hogy apja él. Ujjongott. Meg fogom keresni, határozta el, csak leteszem a vizsgáimat. Ármin orvosi egyetemre jár.

Apa él!

Még egy vizsga van hátra, amikor Juli telefonál Árminnak.

Tibor meghalt.

Tessék?!

Az apád halott.

Tessék?! Viccelsz, ugye

Ármin összegörnyed a fájdalomtól.

Hol az apám, a szélhámos, az alkoholt és a nőket szerető, a teológus, a mindenkinél okosabb, a vagány, a művelt, a kedves, a jóképű, a gyerekeit vállaló majd leszaró apám?!

Hol vagy apa.

Hol vagy

Hol

Ilyen temetést akarok én is.

A magas, vékony, tiszta tekintetű Ármin fekete öltönyében áll a sír előtt. Egy könyvet dob a mélybe, mielőtt a sírásók földet szórnának a hamvakra. Szerb Antal Utas és holdvilágát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.