Akkor éreztem, hogy csúszik le a lábamon, mindjárt kilátszik a szoknyám alól, gyorsan odanyúltam, és eldobtam a wurstot. Épp a dobos fejét találtam el.

Barna, Dani és Horváth az első sorban annyira nevettek, hogy nem tudtak felegyenesedni. A dobos paprikavörös lett, Horváth felrohant a színpadra, magához vette, és elkezdett vele hadonászni. Marci, a párom megállt, és nyihogni kezdett, az már nem is nevetés volt, én meg „tá-ti-ti” helyett „ti-tá-ti”-ket léptem, Marci még mindig csak állt görnyedten, és hahotázott. Rászóltam, hogy gyerünk már, akkor végre kiegyenesedett. Lenéztem a közönség soraiba, az öreg nénik, akik máskor nagy komolyan épp csak visszaköszönnek, most mind nevettek. A zenekar egy pillanatra abbahagyta, és röhögött. Hát ennyi embernek okoztam jókedvet! Ez igazán büszkeséggel tölthetett volna el, csak ne láttam volna meg Márta arcát, aki gúnyosan mosolygott, amolyan „mit is várhatunk tőled” arckifejezéssel”. „Egyszer jössz el egy táncfellépésre, akkor is bénázol.” Mindegy, ez van. Ránéztem Horváthra, aki még mindig a wurstommal hadonászott, később a buszon sem bírtak magukkal a fiúk.

Ez mind azért történt, mert nem találtam az én wurstomat, és Adélét kértem kölcsön, az persze nagy volt rám, de azért felkötöttem. Nem is tudom, régen hogy néztek ki a lányok, ekkora műseggel, amit a wursttal értek el, hát akkoriban más volt a nőideál. Most meg mindenki vékony akar lenni, ha lenne fűző, biztosan hordanák. De olyan butaság ez az egész, mintha a külső számítana. Mondjuk, az ember ne legyen pattanásos, meg ne mászkáljon zsíros hajjal, meg persze az tök menő, ha Conversben jársz, de azért alapvetően mégis mindegy, inkább csak a stílus számít.

Én direkt szoknyában járok sokszor, mert az mostanában nem divat, meg elegem is van a nadrágokból. Ruhát meg kalapot kevesen viselnek, én meg csak azért is. Olyan férjet szeretnék, mint Ady Endre! Bár anya szerint szörnyű alak lehetett mint férj, és inkább másfélét válasszak, de szeretném, ha hozzám is olyan sok verset írnának, mint Lédához. Igaz, ő nem volt a felesége. Ez mindegy is végső soron, mert őt tényleg szerette, pedig Léda igazán nem nevezhető vékonynak, bár az is lehet, hogy ő is csak wurstot viselt.

Nyitókép: innen