Mi lenne, ha egy napra szívet cserélnék Jézussal?
Keresztelő Szent János sáskát evett és vadmézet; teveszőr ruhát viselt, és valószínűleg szakállt növesztett. A torzonborz a külső azonban olyannyira érző szívet takar, hogy már magzat korában felismeri az anyját, Erzsébetet meglátogató Mária méhében Jézust. Azt a Jézust, aki már gyerekkorában atyja dolgaiban jár el, merthogy azért van a Földön, hogy követe legyen. Mint egy álruhás királyfi.
Milyen szép ez az egész. Mennyire bensőségesen egyszerű a szeretetnek ez a tanítása!
Jézus nem a mennyei seregek kíséretében, harsonaszóval érkezik, hogy rendet rakjon a világban. Nem kívülről szeretne belenyúlni az életünkben, hiszen az erőszak csak ellenállást szül. Jézus ismer bennünket, hiszen részt vett a teremtésben.
Isten Jézusban megalázta magát: jászolban született szalma közé, ma talán egy hajléktalanok lakta kuckó lenne az erdő közepén születésének helye.
Benső szabadságra hív, tudja, hogyha béke van a szívedben, nem fogsz veszekedni a szomszédoddal sem.
Mi lenne, ha egy napra Jézus szíve helyet cserélne az enyémmel?
Minden kapcsolatom a helyére kerülne.
Nem lenne hidegháború családon belül. Végre rég nem látott unokatestvéremmel melegen beszélgetni tudnánk. Gyerekeim apjával sokat nevetnénk balgaságainkon.
A szomszédaimat megkínálnám a frissen sült kenyérből, az utcán mindenkinek köszönnék, az éheseket megvendégelném, a szomorúakat megvigasztalnám, a gyerekeimet időben elküldeném aludni, és ők szó nélkül lejönnének a Facebookról, és mosolyogva mennének a fürdőszobába fogat mosni.
A betegeknek megfognám a kezét, úgy hallgatnám lelkük történéseit. Nem irtóznék a maga alá vizelő alkoholistától sem, ha kéri, megszabadítanám a megkötözöttségéből, akárcsak azt a fiatal anyát, aki karrierről álmodik, miközben karjaiban egy pici lény a mozdulatait lesi. És azt az apát is, aki titkon szobát bérel, ahová utcalányt cipel fel, akinek ölében éhesen szeretet után kutat.
Békét adnék a veszekedő házaspárok szívébe, hogy tekintetüket egymás hibáinak felhánytorgatása helyett a megbocsájtás felé vezessem.
Békét a konyhaasztalnál vacsorázó szívekbe, hogy ne a tévét bámulják, inkább egymást hallgassák.
Békét a nélkülözőknek, hogy kilépve kertjükbe ne siránkozzanak, hanem vessék be Atyám teremtette mindenféle jó magokkal. Amit talán az én szívembe is vetett, s ami kivirágzik majd – így is, hogy szívem a sajátom maradt.
