Hová tűnt Noémi?
Laura nem tudja, mert éppen ő is gyúrja a tésztát, mint az anyukája. Boldog, hogy anya ideengedte a konyhába, és most igazi lisztből és vízből dolgozhat ő is. Nézd meg, kéri anya a kislányt, aki maszatos kezét szoknyájába törli, és engedelmesen bemegy a szobába. Anya, gyere gyorsan, kiabál nevetve. Eszi a virágföldet! Anya berohan, és tényleg. Noémi ül a nagy páfrány előtt, szája maszatos a földtől.
Este van. Vége van a mesének.
Anya esténként a kedvenc meséjét olvassa, ő mindig ugyanazt kéri. Egy házról szól, ahol szobák vannak, és a szobákban emberek, család, mint ők. Csak valahogy ott másképp van.
Bárcsak neki is olyan anyukája lenne, aki szeretné őt, és olyan apukája, aki nem akarná, hogy húzza le a vécébe a cumiját, merthogy ő már nagylány, pedig ő csak cumival tud elaludni.
És nem szidná le, ha rosszat csinál, holott ő nem is akar rosszat csinálni. Bárcsak őt is dicsérnék, mint a testvérét, aki sokszor van anya karjában, mert ő még kicsi. De ő is kicsi még, mert ő sem akar nagy okos testvér lenni, azt szeretné, ha ő is apa mellkasán aludhatna el, és anya rá is mosolyogna, amikor megérkezik az óvodából, ahonnan egyedül jár haza. Néha őt is vidáman tologathatnák a babakocsiban, amikor sétálnak, mert még éppen belefér, és apa vele is lovacskázhatna a térdén.
Az is milyen jó lenne, ha nem vinnék el a fodrászhoz, és nem vágnák le állandóan a haját fiúsra, ő nagyon szeretné, ha hosszú haja lenne. De ezt nem értik meg a szülei, csak azt hajtogatják, hogy úgy sűrűsödik a hajad, kislányom, ha rövid, és olyan ügyes vagy, hogy nem sírsz, teszi hozzá apa, mert ő viszi a fodrászhoz. A bácsi a fodrászüzletben ad egy cukorkát, ő nagyon szereti a cukorkát, így nyugton van, pedig utálja a rövid hajat.
És apa őt is megdicsérhetné, amikor táncol a tévé előtt a Kovács Katira, de ő már nem is mer táncolni, és egyre jobban utálja, hogy a testvérét mindenki jobban szereti. A múltkor ledobott egy zsebkendőt, és anya leszaladt érte, és aztán még egyszer ledobta, és anya megkérdezte, hogy ki volt, és ő azt mondta, hogy a Noémi, és anya azt mondta, nem szabad, kicsim, aztán amikor harmadszorra ledobta, és anya újból leszaladt a negyedikről, hogy felhozza, megverte a testvérét. Ő ettől nagyon rosszul érezte magát, mert igazából ő volt, és nem a Noémi.
A szemközti ház negyedik emeletéről ide szűrődő fényben aludni próbál.
Behunyja a szemét.
Hirtelen valami elkapja. Húzná el a földtől, de ő nem engedi. Verejtékezik, annyira erőlködik. Ha az a valami felkapja, meghal, úgy hiszi. Erről az álmáról sokáig senkinek sem beszél. Csak némán küzd, és halkan mormolja az imát, amire anya megtanította. Azt kéri Jézustól, hogy ne engedje, hogy ő felrepüljön.
