Egy házasság története 4.

zsublogh4 
Elegem van belőled, Laura!

Még egy ilyen haszontalan gyereket mint te, nem hordott a hátán a föld!

Kiabálja anya, mert ő nem szeretné a piros térdzoknit felvenni, mert ő olyat szeretne, mint az Erzsikének is van, fehér bokát, oldalt masnival.

Nem szeretném, hajtogatja, nem akarom, néz konokul anya szemébe.

Fejezd be, érted?! Anya megfogja a vállát és rángatni kezdi. Hát nem érted, hogy ilyen rossz természettel egyedül maradsz?! Nem kellesz majd senkinek, te kis nyafka!

Laura sírva berohan a szobába, átöleli a maciját, amit már egyszer megműtött, mert nem brummogott. De nem tudta visszaoperálni, végül anyának kellett újra rávarrnia a hasán lévő fehér prémet.

Milyen kibírhatatlan természete van ennek a kölyöknek, panaszkodik este anya apának is, mire apa behívja a szobába.

Mit keseríted anyád életét, hallod-e?

Laura a szőnyeg mintáit nézi.

Holnap állj a sarokba. Egy óra büntetés.

Nem szeret a sarokba állni. Olyankor nagy ürességet érez, amelynek az alján a gyomra görcsbe rándul. Ez az a fajta félelem, amiről a másik nagypapa beszélt, hogy Isten mindent lát, és a rossz gyerekeket megbünteti, és a pokolra küldi. Ő biztosan oda kerül, mert mindig felbosszantja anyát, pedig csak azt szeretné, ha néha kedvesen beszélne vele. De anya szinte mindig ingerült és fáradt, és sokszor izzad a keze, és senkivel sem kedves. Laura nem látja szépnek az anyját, aki sokszor melltartóban és egy szál bugyiban üldögél a szoba közepán, válogatja a ruháit.

Néha anyával és apával elmennek a közeli vendéglőbe, ilyenkor anya is elszív egy cigit, és megiszik egy üveg sört. Ő olyankor nagyon izgul, mert félti anyát a sörtől, meg a cigitől, nem tudja miért, de érzi, hogy az nem jó. Sok gyerek van a vendéglőben, de amikor anya és apa táncolnak, nekik Noémival egy helyben kell ülniük. Egy ideig bírják is, utána kikéretkeznek a vécére. Végül elkezdenek rohangálni a többi gyerekkel.

Hazafelé jókedve van, már nem félti anyát sem, itt az utcán már nincs is mitől. Megállnak a bölcsőde nagy kerítésénél, ő Noémivel felmászik rá, apa az ő kezét fogja, anya Noémiét.

Aztán békákat látnak, és anya felsikolt, mert utálja a békákat. Ők is sikoltanak, mert ez olyan lányos dolog, meg hát ők is utálják a békákat.

Apa felvesz egyet a tenyerébe, és kergetni kezdi őket.

Nyitókép


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.