Meg szeretnék gyógyulni… gondolta Laura, bár látszólag egészséges volt. És szép. Alakja karcsú, csak kicsit túl lányos, ez utóbbi sokáig zavarta őt, míg egyszer rá nem döbbent, sokkal komiszabb testtel is élnek emberek, sőt nemcsak élnek, mosolyognak is, elégedettek magukkal.

A strandon nemrég egy férfi jött szembe vele – fél karral. A vízvezeték szerelőjének mindkét lábát levágta egy vonat kereke, mégis mindig jókedvű volt, ő is szeretett a közelében lenni.

Nem tudja pontosan, mi a baja, csak valahogy örökké elégedetlen és szomorú, és nem hiszi el, hogy valaha boldog lehet. Sokáig vágyakozva nézi a párokat, akiknek a szeme nevet, ha egymásra néznek, holott a nő néha egészen csúnya. Nem a szépségtől függ a boldogság, konstatálja újra és újra, mégsem meri elengedni magát. Szép akar lenni, szép ruhákban járni-kelni. Mint egy holdkóros, varrónőkhöz viszi a szebbnél szebb anyagokat és a régi divatlapokból kivágott képeket, hogy varrják meg neki a húszas évek selyemingét. Meg is varrják, ő felveszi… de nem történik semmi. Bálint néha elismerő pillantással nyugtázza, hogy megint valami eredeti van a feleségén, aztán felhív valakit, és hosszú percekig beszél, nevet, és Laura ilyenkor féltékeny, de nem kérdez semmit. Aztán este szeretkezéskor meglepve nyugtázza, férje megint valami újat talált ki.

Nem gondol arra, hogy Bálint megcsalja őt, bár azt érzi, hogy nincs meg köztük az a valami, aminek meg kellene lennie, hogy a házasságuk működjön. Valójában nem tudnak beszélgetni, nem barátkoztak össze.„Hozol tejet?”
„Hozok. Kell még valami?”
„Igen. Képzeld, a kislányunk hasra fordult…”
Hasonló beszélgetések zajlanak köztük nap mint nap. Bálint imádja a kislányát, ennek örül Laura. Ha valaki belép a gyerekszobába cipővel, képes vizes szivaccsal feltörölgetni nem látható lába nyomát. Sokat van a karjában a kislánya, aki sokszor betegeskedik, de alapvetően nyugodt baba. Laurát kislánya betegsége arra ösztönzi, hogy természetgyógyászatot tanuljon. Melyik gyógynövény mire való, az ételek hogyan hatnak az emberi szervezetre, és a gondolat hat-e a testre.

Lassan elindul az önismeret rögös útján, aminek eredményeképp egy belső utazás alkalmával kibékül apjával, aki annak idején elhagyta őket. A békülés után végre hinni kezdi, hogy szerethető…, és már nem fontos, hogy valaki más is szeresse, hiszen apa szereti őt – vallja belül az a kislány, aki mindvégig benne élt.