Napló 5. – Családállítás

dad-and-daughter
Még másnap is arcokat láttam, szemeket, tekinteteket, amelyek a lélek valóságába vittek, szinte tapintható térbe, ahol reálissá vált az irigység, a félelem, az önzőség, a kétségbeesés és mindenekelőtt a szeretet iránti sóvárgás.

 
Te miért jöttél? – hallom most I. hangját. I. terepauta, elmúlt hatvan, és különösen jó érzékkel nyúl a dolgokhoz.

Gyereket szeretnék.
És?
Egészséges vagyok testileg, és mégsem jön össze. Van valami gát.
És mi az szerinted?
Nem tudom. Én nem vagyok olyan nő, mint a többi.
Mint ki?
Mint ők.
Te más vagy?
Igen, más. Valahogy nem vagyok igazi nő.
Milyen egy igazi nő?
Nem tudom. Nem olyan, mint én.

Másnap.

És te, mit szeretnél?
Egyedül vagyok.
Magányosnak érzed magad?
Igen. Nagyon egyedül vagyok. De miért… miért nincs párom?

Harmadnap.

És te?
Én szeretnék magammal jóban lenni, mondom.
Pontosabban?
Szeretném magam szeretni.
Jó, gyere ide! Állítsd fel a származási családodat! Válassz egy apát, egy anyát! És testvéreid? Voltak?
Egy.
Megvan?
Igen.
Gyere, állj mögé, a kezed épp hogy érintse a vállát! Jó. Készen vagy? Akkor ülj le, és figyelj!
Mit érzel, apa?
Nem jó, valami hiányzik.
És te, anya?
Rossz, hogy nem látom a férjem.
És te, te másodszülött kislány?
Nekem sem jó itt.
Jó, akkor kipróbálunk valamit, mondja I. és már fordítja is az embereket.
Így jobb?
Igen, megszűnt a fülemben a zúgás.
És neked, apa?
Nekem is, nem fáj már a jobb vállam.
Ismerős? – néz rám I., én bólintok. –Jó, most gyere ide, állj be a saját helyedre! – Beállok. I. az apa mögé áll, és halkan mondatokat mond, amiket az „apám” hangosan ismétel.

„Örülök, hogy az elsőszülött lányom vagy. Pont ilyennek képzeltelek. Sok örömöt okozol nekem. Büszke vagyok rád. Te vagy a lányom. Se nem több, se nem kevesebb. Mindig is a lányom maradsz. Mindig szeretni foglak.”

Apa anyával egy vonalban áll már, velem és a kishúgommal szemben. Apa szemében könnyek, miközben beszél. Én is elsírom magam, soha nem hallottam hasonló mondatokat az igazitól. De most elhiszem. Akár mondhatta volna. Apa szeret. Nézem a választott szereplő szemét, amiben apám szemét látom, mert őt akarom látni. Felszabadító. Hogyan hat, nem tudom, de hatással van rám. Honnan tudta I., hogy azért nem tudom szeretni magam, mert, az apámat nem tudtam szeretni, mert azt hittem, nem szeret? (Olyan ez az egész, mintha megpillanthatnám az emberi természet szerkezetét. Erre eddig soha nem gondoltam, hogy a léleknek is lehet váza, mint egy háznak. Léleknek is, családnak is. Szigorú felépítése, elrendeltetett.)

Milyen tulajdonságokat kaptál az apádtól? – kérdezi még I.
Sok mindent.

Két nap telt el.

Hazajöttem, aztán valakire nem figyeltem, akit szeretek, és akire kellett volna. Haragudni kezdek magamra. Miért nem figyeltem? Aztán a dühöm elszáll, és egyszerre béke lesz bennem. Nem vagyok tökéletes. És elfogadom magam úgy, ahogy vagyok. Most először. Néha figyelmetlennek. Felszabadító.

Kép 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.