“Ugyan minek örüljek?” – hallani sokszor a megkeseredett mondatot. “Te meg minek örülsz?” – kérdezték gyerekkoromban, ha valamin túl nagyot mosolyogtam. És tényleg: minek lehet ma örülni? Az itt a kérdés. – Mátyás Imre írása. Tovább...
Fiait magához hívja a vándor, és Zebedeus hallgat. Csendje több irányba mutat. Elképzelem, ahogy megpillantja Jézus vágatlan hajú, szakállú tanítói alakját. “Mit akar itt ez a rabbi? Hova viszi a gyermekeimet?” Értetlenség, zavar. – Mátyás Imre írása. Tovább...
Én nem tértem meg sosem igazán. Úgy értem, nem volt villámcsapásszerű „aha-élményem”, és nem tudom napra pontosan megmondani, „mikortól vagyok Isten gyermeke”. Csak azt tapasztaltam meg, hogy amikor félresiklott az életem, vagy szavaim sebesre marták a mellettem élőket, akkor nagyon közel jött hozzám az Úr. Tovább...
A félelem mindannyiunk alapélménye. – Mátyás Imre az “Ani hu” – A Vagyok és Ars poetica című versei után újabb művel jelenik meg a Talitán, melynek címe: Fluctuat nec mergitur. Tovább...
Verseket kaptunk nemrégiben. Lélekkel teli, szép verseket. Mátyás Imre műveit öröm közzétenni. Tovább...